Előszó
Részlet a könyvből:
"Bárczi Géza hetven éves
1. Hagyományos, szép szokás, hogy amikor egy tudományszak jeles képviselője kerek évszámmal jelölhető, viszonylag magas kort ér el, az évfordulót azzal is megünneplik, hogy visszatekintenek pályájára, számba veszik munkásságát, értékelik eredményeit. Az ilyen méltatás azonban több okból sem könnyű feladat. Nem könnyű mindenekelőtt azért, mert az ünnepelt igen gyakran ereje, szellemi képessége teljében levő, alkotó tudós, akinek pályája még korántsem lezárt, akinek munkálkodása a további években új színekkel gazdagodhatik, további csúcsokra érhet. Kétségkívül nehezíti a dolgot az időbeli távlatok hiánya; hiszen hogy egy tudósra miként tekint kora, miként látják őt barátai, munkatársai, tanítványai, azt számos körülmény, köztük szubjektív indítékok is befolyásolhatják; de a tudományában betöltött szerepéről, annak fejlődésére gyakorolt hatásáról, eredményei maradandóságáról csak bizonyos idő elteltével lehet objektív képet rajzolni. Végül gátló tényező az is, hogy az ilyen méltatást rendszerint fiatalabb kolléga szokta írni, aki egyrészt a szakismeretek, a tudományos tapasztalatok terén magától értetődően mögötte marad az ünnepeltnek, másrészt óhatatlanul is egyéni véleményével aligha tudja híven tükröztetni az ünnepeltről a tudományszak más művelőiben egyenként vagy általánosan kialakult képet.
Én, aki azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy Bárczi Gézát születésének hetvenedik évfordulója alkalmából e helyütt köszöntsem, és munkásságát méltassam, nagyonis tudatában vagyok ezeknek a természetesen nem csupán itt, hanem minden hasonló jellegű írásban, minden más személlyel kapcsolatban is jelentkező nehézségeknek. Feladatomat csupán egy dolog könnyíti meg, de az nagyon megkönnyíti; az az elismerés, tisztelet és szeretet, amely bennem mint azonos szakot művelő emberben és mint közeli munkatársban él Bárczi Géza személye és munkássága iránt.
A fentiek értelmében írásom nem készült sem a teljesség, sem a kétségtelen objektivitás, sem a maradandóság igényével. Megelégszik azzal, hogy vázlatos, egyéni látású és jelennek szóló képet rajzoljon az ünnepeltről, áttekintve életpályáját, illetőleg bemutatva őt mint tudóst, tanárt és embert.
2. Bárczi Géza 1894. január 9-én született Zomborban. Alsóbb fokú iskoláit is itt végezte, s a zombori állami főgimnáziumban érettségizett 1911-ben. Ugyanez évben a budapesti egyetem bölcsészeti karának hallgatója lett magyar-latin-görög, majd francia szakon, és bekerült az Eötvös-Kollégiumba. A Kollégiumiján töltött évei minden bizonnyal elhatároló jelentőségűek voltak további pályájára; mint szakjának annyi más jeles képviselője, ő is itt lépett közelebbi kapcsolatba a tudománnyal, azon belül is a nyelvtudománnyal, itt formálódott tovább kedvező irányban egyénisége, itt szerezte meg széleskörű szakmai és általános műveltségének alapjait."
Vissza