Előszó
UTAZÁS A MÚLTBA
A Tanulmányi Raktár fogalom, mely elsősorban a benne lévő gyűjteményre vonatkozik nem pedig konkrét helységre. Van azonban egy „eredeti" Tanulmányi Raktár az olasz (jobb) szárny másfél emeletén. Ezt a háború után Pigler Andor, a Múzeum volt főigazgatója alakíttatta ki (még Petrovics Elek, a múzeum háború előtti főigazgatójának ötlete nyomán), hogy több külföldi múzeumhoz hasonlóan hozzáférhetőek és tanulmányozhatóak legyenek az állandó kiállításra nem került művek. Eredetileg nyilvános lett volna, de teremőr hiányában gyakorlatilag állandóan zárva kellett tartani.
A Régi Képtár mintegy 2500, XIII.-XVIII. századi festményt foglal magába. Az 1950-es évek végi rendezés során (miután 1957-ben megalakult a Magyar Nemzeti Galéria, s így felszabadult a teljes bal szárny a külföldi festmények számára) állandó kiállításra mintegy 650 kép került. A többi pedig az újonnan kialakított raktárba.
A szakmai szempontból nemzetközileg nagyra értékelt Állandó Kiállítás rendkívül harmonikus összképet nyújt az európai festészet történetéről (a korra jellemző bizonyos hangsúly eltolódásokkal: az itáliai reneszánsz talán túlzottan részletes bemutatása, más stíluskorszakok, pl. a barokk, kárára történhetett). Ez a rendezés áll még ma is, negyven éve, kivéve egy-két kiemelkedő új szerzeményt, illetve az időszakos pótlásokat (külföldi kiállítások alkalmával).
Pigler Andor határozott koncepciójú Állandó Kiállítása szigorú szakmai és esztétikai rendet valósított meg. Az iskolák időrendi, horizontálisan „teljes" bemutatására törekedve, sikerült olyan harmónikus egységeket, szimmetrikus „falakat", termeket, végsősoron kiállítást teremtenie, mely ideálisnak nevezhető, a mai napig érvényes. Neki köszönhetően nevezhető a Szépművészeti Múzeum az egyik legjobban rendezett múzeumnak. Bármi változtatás történt az elmúlt 30 évben az csak rontotta az eredeti összhatást. (S ez valószínűleg így lesz a jövőben is.)
Az első emeleti teremsor ódon hangulatával a szakmai kvalitást, az állandóságot és megbízhatóságot sugározza. Az esetleges unalom érzetét az elhanyagolt környezet, a foltos falak, poros keretek, besárgult képek, lepusztult képcédulák keltik, nem pedig a művek illetve azok elrendezése.
Vissza