Előszó
A II. Vatikáni Zsinat felkérte a szerzetes közösségeket, újítsák meg szerzetesi életük szerkezetét, mégpedig hűségesen az alapító sajátos elképzeléséhez. Kutatásokra és tanulmányokra van szükség...
Tovább
Előszó
A II. Vatikáni Zsinat felkérte a szerzetes közösségeket, újítsák meg szerzetesi életük szerkezetét, mégpedig hűségesen az alapító sajátos elképzeléséhez. Kutatásokra és tanulmányokra van szükség annak megállapítására, az egyes intézmények hogyan tudják legjobban szolgálni korunkat, miközben eredeti szellemükből merítenek. Hogy mélységében azonosítsuk az alapító karizmáját, hogy megvizsgáljuk, vajon ez a karizma igaz és érvényes szolgálati forma-e a mai egyházban, hogy megkérdezzük magunktól, hogyan lehet ezt ma megélni - ez a feladatunk ebben a tanulmányban. Sok kérdés merül föl a különböző országokban a jelenlegi szerzetes közösségek kibontakozását, fejlődését és azt a szolgálatot illetően, amelyért felelősek. Ezekre a kérdésekre a választ részben éppen azokban az eseményekben találhatjuk meg, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy kérdezzünk és cselekedjünk. Ahhoz, hogy igazán tisztán lássunk ebben a kérdésben, meg kell keresnünk a Szentlélek eredeti adományát, amit az alapítónak ajándékozott, és amelyből a közösség létrejött, és amelyhez hűnek kell maradnia azért, hogy az egyház rendelkezésére bocsássa azt az egyedi 1 ajándékot, amit ez az utóbbi elvár a közösségtől. E nélkül az élő hűség nélkül a karizma megszűnne létezni napjainkban. így azután könnyű megérteni, milyen fontos egy olyan tanulmány, amely nem elégszik meg kétes válaszokkal, vagy olyan válaszokkal, amelyeket személyes vélemény színezett ki. Ezért inkább igyekszünk a tőlünk telhető legalaposabban felkutatni az elérhető dokumentumokat és okmányokat; így akarjuk minden tag számára lehetővé tenni, hogy tisztán lássa az intézmény alapításának eredetét és fejlődését. Habár lehetetlen egy karizmát elvont szavak meghatározásába szorítani, legalább tanulmányozhatjuk történelmi, kultúrális és vallási hátterét, eredetét, eredeti szándékait és céljait, hogy felfedezzük, mi benne az állandó, és mi az, ami korhoz kötött kifejeződése az evangéliumi szolgálatnak, amire az alapító hivatást érzett, és amit ma hitelesen szeretnénk megélni egyházunkban és világunkban. Eudes Szt. János mint minden alapító megkapta a Szentléleknek azt az egyedi ajándékát, ami az alapító karizmája - hogy az evangéliumot olvasva Jézus életének valamely sajátos szempontjára összpontosítson, és arra kötelezze magát, hogy Jézust követve, az ő szeretetéért sajátos módon szolgáljon másokat, és mindezt a saját egyéni korlátain és személyes adottságain belül, kapcsolatainak, idejének, történelmi és kultúrális szempontból meghatározott korának, saját nemzedékének és hazájának személyes hálózatán belül tegye.
Vissza