Tanulási problémákkal küzdő gyermekek vizsgálati módszerei és terápiája

Előszó

Világszerte nő a tanulási problémával küzdő gyermekek száma. Amerikai felmérések szerint 5-10, német adatok szerint 10-15 %-ra tehető a számuk. Magyarországon a legutóbbi mérések szerint 17 %. Ezeknek a gyerekeknek intelligenciaszintje eléri az átlag szintet, érzékszerveik épek, semmiféle kimutatható fogyatékosságban nem szenvednek, teljesítményük mégis lényegesen elmarad kortársaiké mögött.
A tanulási nehézség gyakran párosul magatartási zavarral. Legújabb kutatások szerint a tanulási zavar kapcsolatba hozható a fiatalkori bűnözéssel. A fiatalkorú bűnözők igen magas százaléka küzdött tanulási problémával az általános iskolában. Mindenképpen indokolt, hogy foglalkozzunk a témával.
Legelőször szemléletbeli változásra lenne szükség. Tudnunk kell, hogy a gyermeknek rossz ez az állapot, szenved tőle, és semmi köze az akaratához. Boldogan teljesítené a vele szemben támasztott követelményeket, ha tudná.
Senkinek sem jó a sikertelenség. A kisgyerek nem érti, mit akarnak tőle, csak érzi, valami nincs rendben. A sikertelenségre vérmérsékletétől, neveltetésétől függően reagál. A magatartási probléma már csak következmény, válasz a környezet negatív visszajelzéseire. Alacsony az önértékelési szintjük, és ez rontja pozíciójukat a közösségben. Tehát a tanulási probléma a gyermek akaratától független állapot, nem a pedagógust vagy a szülőt akarja bosszantani vele. Ezt azért hangsúlyozom, mert a körülöttük élő felnőttek gyakran úgy viselkednek, úgy reagálnak a gyerek sikertelenségére, mintha az szándékosan nem akarna eleget tenni elvárásaiknak. Természetesen következményként kialakulhat igen nagyfokú ellenállás az iskolával, tanulással, pedagógussal, szülővel szemben, ami elvezethet az egész társadalommal való szembenállásig. Ez a szembenállás következmény, hátterében a fel nem ismert, vagy nem rendezett tanulási nehézség húzódik meg.
Az előidéző okok, jelenségek és kísérőtünetek igen különbözőek, összetettek. Sokféle elnevezést használnak jelölésére, és sokféle eredetre vezetik vissza. Egyetlen közös jellemzője ezeknek a gyerekeknek, hogy normál osztálytermi körülmények között, az általánosan alkalmazott módszerekkel nem képesek tanulni, lemaradnak kortársaikhoz képest. A lemaradás jelentkezhet egyetlen területen, pl. az írás, olvasás tanulásában, de megmutatkozhat több elméleti tárgyban is. A verbalitásuk, kézügyességük gyakran kiemelkedően jó, de előfordulhat, hogy éppen a beszédfejlődés, vagy a finommozgások elmaradása okozza a problémát.
A tanulási nehézségek előfordulása megelőzhető, és korai felismerése után megfelelő eljárással minimálisra csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető. Nem megfordíthatatlan hátrányról van szó, inkább az intellektuális érettség hiányáról, melyhez speciális és személyre szabott támogatás szükséges az ismeretek elsajátításához. Ezért fontos a tanulási nehézségeket előidéző okok feltárása.
Egyik kutatási irány a neuro-pszichológiára épül. Legfontosabb követői Stauss és Lehtinen. Szerintük a tanulási nehézségeket a gyermek minimális agykárosodása idézi elő. Ez lehet mechanikus, pl. szülési sérülés, vagy fertőzés következménye, pl. agyhártya-, vagy agyvelőgyulladás. Valóban, a mechanikus és fertőzéses agykárosodást szenvedett gyerekek mutatnak ilyen tüneteket, de ezek a tünetek jelentkezhetnek császármetszéssel született, fertőzésen át nem esett, balesetet nem szenvedett gyerekeknél is. Másrészt jó szociális körülmények között a sérült gyermekek is lehetnek tünetmentesek.
Egy másik kutató, Clements szerint a tanulási nehézségeket nem szervi, hanem működési zavarok okozzák. A központi idegpályák kapcsolatában jelentkező kisebb-nagyobb zavar okoz rendellenességet valamely részterületen. A zavar lehet sérülés eredménye, de szociális eredetű is. Vagyis a gyermeknek csecsemőkorától kezdve nem biztosítják a zavartalan fejlődéshez szükséges feltételeket: táplálékot, törődést, mozgási lehetőséget, játékeszközöket, szeretetet.
Más kutatók szerint az érzékelés fejlődésében történt hibák okozzák a tanulási nehézséget. Ez lehet a hallással, látással, mozgással, bőrérzékeléssel, reflexes működéssel kapcsolatos hiba. Vissza