Tantervi útmutató

Előszó

A német nyelv új gimnáziumi tantervének legfontosabb előzménye az 1965-ös Tanterv és Utasítás. Ez és a hozzá kapcsolódó módszertani irodalom (így különösen az 1972-ben megjelent Általános metodika) fordulatot jelentett nyelvoktatásunkban. Két módszertani újítás szakított a régi, a még a latin nyelvoktatáson iskolázott grammatizáló-fordító gyakorlattal: a szóbeliség elsőbbségének hangsúlyozása és az óravezetés egynyelvűsége. Egyéb újítások, mint például a szóbeli kezdő szakasz, az előbbiekből logikusan következtek.
Kedvező körülményeket teremtett az akkori tantervi munkákhoz az a tény, hogy azoknak az éveknek nyelvdidaktikai-módszertani irodalmát viszonylagos lezártság jellemezte. „A hatvanas évek elején meg voltunk győződve, hogy mindent tudunk arról, hogyan tanulnak meg az emberek egy második nyelvet. Aztán Chomsky eszméinek hatása megmutatta tudatlanságunk mértékét", olvassuk egy nemrég megjelent összefoglaló beszámolóban.
Nagyobb arányú mozgás a nyelvdidaktikában ezután indult meg. Az amerikai deszkriptív nyelvészetre visszamenő nyelvdidaktikai elképzelések, amelyekkel a pattern practice vagy pattern drill hozható összefüggésbe, inkább már a tanterv alapján készülő tankönyvekre, így a német tankönyvekre is hatottak. Kevés volt azonban a technikai eszköz (magnetofon, még inkább a nyelvi labor), mely ennek a sokat ígérő módszertani újításnak hátrányos oldalait, monotóniáját és a motiváltságot megölő hatását kimutathatta volna. A nyelvi labor, mely nagyüzemi kondicionáló szerepét a drillekkel végezhette volna, a drillekkel szemben táplált szkeptikus magatartás, főként azonban a megfelelő mennyiségű soft-ware hiánya és drágasága miatt sem tudott nálunk elterjedni. Itt jegyezzük meg: a nyelvi labort ma már sokan hibás befektetésnek, meg. nem térülő beruházásnak tekintik (l. a Fehlinvestition Sprachlabor című, 1975-ben megjelent kötetet), hívei pedig új funkciót keresnek neki a nyelvoktatásban. Vissza