Előszó
A szerzők előszava
Aki iskolát akar építeni annak pontosan meghatározott tartalmú és formájú terveket kell engedélyezésre benyújtania az önkormányzathoz. Azt is tudni lehet, hogy az építési hatóság milyen szempontok alapján bírálja el a tervet, mikor engedélyezi a kivitelezést, és mikor utasítja vissza.
Az építészek művészemberek, a tervező mégsem érzi úgy, hogy a terv kötelező rajzos-írásos formája csorbítja alkotói szabadságát. Tisztában van vele és elfogadja, hogy
• a megrendelő tudni szeretné hogy mire költi a pénzét, hol fog dolgozni, lakni, látni akarja az épületet mielőtt az építkezésbe belefog,
• az épített környezet a nemzeti vagyon jelentős része és közérzetünk egyik meghatározója, ezért a közösség ellenőrizni kívánja az építtető terveit és a megvalósult épületet,
• elképzeléseit a kivitelező mesterek kiviteli terv nélkül nem fogják - nem tudják - megvalósítani,
• az épület hosszú évekig szolgál, karbantartása, „emeletráépítés" az eredeti tervek nélkül nehéz és kockázatos.
Örvendetes fordulat történt a tantervi szabályozásban: az iskolák megkapták a saját tanterv, saját pedagógiai program kidolgozásának szabadságát.
A Nemzeti alaptanterv (NAT) elfogadásával a helyi pedagógiai program kidolgozása lehetőségből kötelezettséggé vált. A tantervkészítő hasonló helyzetben van, mint az iskolaépület tervezője. El kell fogadnia, hogy
• a szülő tudni szeretné, hogy gyermeke milyen szellemi környezetben fog eltölteni élete legfogékonyabb éveiben többezer órát,
• a polgárok műveltsége, szakértelme a nemzeti vagyon tetemes része, a kultúra közérzetünk egyik meghatározója, ezért a közösség ellenőrizni kívánja az iskola tantervét és annak eredményét,
• elképzeléseit a tanárok részletes, írott terv nélkül nem fogják - nem tudják - megvalósítani,
• az iskolában szerzett ismeretek, készségek alapozzák meg a továbbtanulást, a későbbi évek tervezése az előzmények ismerete nélkül nehéz és kockázatos.
Vissza