Előszó
A hazai természetvédelem egyik örvendetes eredménye, hogy országszerte évről évre egyre több tanösvény nyitja meg képzeletbeli kapuit, várja a természet kedvelő látogatókat. A tanösvények a környezetiszemlélet-formálás egyik kiemelkedő eszközévé váltak, és ami különösen fontos: a látogatók körében is népszerűségnek örvendenek. Sajnálatos tapasztalat, hogy a bemutatóhelyek számának bővülése sajnos nem minden esetben párosul a minőség javulásával. A szakmabeliek közül egyre többen osztják azt a véleményt, hogy a tanösvény név az elmúlt évek során túlzottan felkapottá vált. Napjainkban már minden táblával ellátott sétautat tanösvénynek neveznek, köztük olyanokat is, amelyek a szakemberek szerint nem felelnek meg bizonyos minimálisan elvárható követelményeknek. Ez egyre fokozódó problémát jelent, különösen annak az immáron gyakorlati tapasztalatnak az ismeretében, hogy a rossz tervezésű és kialakítású tanösvényeknek számos kedvezőtlen hatása lehet. Ezek közül csak példaként említünk néhányat:
- a bemutatásra kerülő természeti és kultúrtörténeti értékek károsodhatnak;
- a nem megfelelő esztétikumú épített elemeknek (pl. táblák, lépcsők, korlátok) kedvezőtlen táj- és/vagy településképi hatása lehet;
- a nem megfelelő tartósságú épített elemek gyors amortizálódása a pénzügyi és a szellemi erőforrások pazarlását jelenti;
- ha a látogatókat a tanösvények bejárása során kedvezőtlen tapasztalatok érik, az a tanösvények általános vonzerejének csökkenéséhez is vezethet.
A fenti problémák elkerülése érdekében a következő évek sürgető feladatainak tartjuk a következőket:
- minimális célként a tanösvényekre vonatkozó, jogszabályi szinten szabályozott regisztrációs kötelezettség bevezetése;
- távlati cél egy engedélyeztetési és/vagy minőségbiztosítási rendszer kidolgozása a tanösvény név „levédése" érdekében.
Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben csak azokra a bemutatóhelyekre legyen használható a tanösvény név, amelyek teljes mértékben megfelelnek a tanösvények később részletezett ismérveinek. Ezek a „hivatalos" tanösvények például engedélyt kapnának a tanösvények egységes lógójának használatára, ami a látogatók számára egyfajta minőségi garanciát jelenthet; a fenti célok elérésében nagy előrelépést jelentene, ha az állami és egyéb forrásból származó pályázati pénzek folyósítása az engedélyeztetési és/vagy minőségbiztosítási rendszerhez kötődne: támogatásban csak a „hivatalos" tanösvények részesülhetnének, mind a kivitelezés, mind a fenntartás-fejlesztés során; mindehhez a szakmai alapot - reményeink szerint - jelen módszertani útmutató összeállítása biztosíthatja.
Vissza