Tanítvány 1999/2.

Fülszöveg

Domonkos idejénbe a Rendbe csak úgy özönlöttek a fiatalok, mivel szenvedélyes prédikációival kalandra hívta őket. Ma miért tudunk rajongani, és mi a kaland számunkra? Kik számunkra a kunok? Ránk váró feladat Ázsia nagyobbik részében a rend megalapítása - ahol a teljes népesség fele él -, valamint tanításunk előkészítése Kínában. Vannak domonkosok, akik készek kínaiul tanulni, és odaadni magukat anélkül, hogy tudnák mibe fog ez kerülni nekik? A világ minden tájékán vár ránk az iszlámmal való párbeszéd, készek vagyunk rá, hogy életünket rászánjuk erre?
Mint domonkosnak, ma nekünk is szembe kell néznünk az új városok evangelizációjával, csakhogy ezek a mi esetünkben terjeszkedő mega-városok, amelyek az emberiség mind nagyobb százalékának otthonai, Los Angeles, Sao Paolo, Mexikóváros, Lagos, Tokió, London és még más beton-dzsungelek. Ezek gyakran város-sivatagok, melyekre rányomja bélyegét az erőszak, valamint az embermillióktól körülvett és mégis magukat egyedül érző emberek sűrű magánya. Hogyan találhatunk rá a fiatalok új világába vezető útra, amely valláséhségével és szkepticizmusával, az individualizmus tiszteletével intézmények iránti gyanakvásával, a szavakkal szembeni bizalmatlanságával, a technologizált tájékoztatás iránti bűvöletében, zenéjével és dalaival mindinkább egyedülállóvá válik a világkultúrában? Hogyan kerülhetünk kapcsolatba mindazzal, ami létfontosságú és termékeny ebben az új kultúrában, hogyan tanulhatunk ettől a világtól, és tehetjük számára elfogadhatóvá az Evangéliumot? Vissza