Tangó

Előszó

FORMÁT ÖLTÖTT KÍVÁNCSISÁG
Az interjú a kíváncsiság egyik formája, a formát öltött kíváncsiság. Ha most interjút kell készítenem magammal, először el kell gondolkodnom azon, hogy tulajdonképpen mi is érdekel magamban. Némi gondolkodás után arra az eredményre jutok, hogy az érdekel, vajon tetszem-e magamnak egyáltalán. Tetszeni magunknak azt jelenti, hogy úgy találjuk, megfelelünk azoknak a követelményeknek, melyeket magunkkal szemben támasztottunk. Ha egyáltalán nem tetszem magamnak, az azt jelenti, hogy a kívánatos tulajdonságok másutt vannak, mint én - természetesen a jövőben. És ha az tetszik, ami önámitás, ami eltereli a figyelmet arról, hogy milyen vagyok valójában, amire a valóságban csak törekszem s ami éppen azért tetszik, mert fogyatékosságaimnak "másik énemmel" hízeleg? A kép, melyet magunkról alkotunk nem azt mutatja-e, akik lenni szeretnénk, de akik nem vagyunk? Ebben a bonyolult helyzetben kisegíthet az irói hivatás. Jobban érzem magam, egyenesen tetszem magamnak, ha olyat irtam, ami - belső meggyőződésem szerint - sikerült. E meggyőződést természetesen elegendő külső elismerés kell, hogy alátámassza. A "jobb" közérzet - nem szeretnék "jó"-t mondani - talán csak kertelés, kibúvó, pótlék. Talán illetlen és csábító, talán le is kell mondanom róla. A szigorú kritika talán bebizonyíthatná, hogy fel kell hagynom a művészettel mint a csalás művészetével, s azt a bizonyos jobb közérzetet más "helyes" úton kell keresnem. Vissza