Előszó
Visszhang és válaszlevél
Neumann Károlynak és a REÖCK-palota lakóinak
Megrendüléssel olvastam levelét a Szeged 5. számában. A feszültség, ami fűti írását, olyan elsöprő erejű, hogy azonnal...
Tovább
Előszó
Visszhang és válaszlevél
Neumann Károlynak és a REÖCK-palota lakóinak
Megrendüléssel olvastam levelét a Szeged 5. számában. A feszültség, ami fűti írását, olyan elsöprő erejű, hogy azonnal válaszra késztetett.
Írása csepp a tengerben (Tiszában), mégis fajsúlya, töltése olyan elementáris, akár erőművet is mozgásba lehetne hozni vele. Csak pont azok nem figyelnek fel, azokat nem készteti gondolkodásra, akik indultak írását. Azok, akik használták és használják az épületet csakis a gyors haszonra törve, mindent kizsarolva, tönkretéve és végül ebek harmincadjára hagyva, kétségbeejtő állapotban.
Nemcsak a rossz közérzet, a szegedi polgár őszinte indulata csap ki írásából, de a szárazon közölt való tények nagyobb összefüggésekre is fényt vetnek.
Az egész ország ilyen és hasonló bajokkal küszködik! Mindannyian tudnánk napi gondjainkról, felháborodásainkról nyílt levelet írni! De az Ön írásában több rétegben a múlt, a jelen s a jövő kétsége, hite, reménye és várakozásának szívlüktetése dobog. A cselekvő polgár lefojtott indulata, energiája fűti sorait, és nemcsak a semmibe vett bérlő, a lakó panaszáradatát zúdítja ránk. Az Ön által felvázolt képből egy ragyogó építész, Magyar Ede remekműve, a Reök-palota brutális megerőszakolása, megaláztatása és agóniája derül ki.
Vissza