Táncsics Mihály népképviselő

Előszó

Népképviselő. Aligha van történelmi személyiségeink között, akire a szó inkább illenék, mint Táncsics Mihályra. A magát jobbágysorból értelmiségivé, politikai íróvá önerejéből felküzdő, a feudális államhatalom által lajstromba vett, nemsokára bebörtönzött ellenfél, majd a szabadság napján a státusfogság megszűntét jelképező, és néhány hónap múlva országgyűlési követté választott Táncsics eszmevilága, életútja kettős értelemben hitelesíti a fogalmat.
Egyfelől népi élettapasztalatokból táplálkozó, azok által fűtött, megokolt s történelmi, nemzeti távlatokat befogó gondolkodásmódja és gondolati iránya avatja a nép képviselőjévé olyan helyzetben, amelyben - mint a Nép szava Isten szava című 1847-es művében írta - „sem élőszóbeli, sem írás- vagy nyomtatási oly szabad közlekedhet esünk nincs, mi által közérdekünk mellett magunk küzdhetnénk; másodszor, mivel az eddigi szokás és törvény szerént, magunk nem választhatunk s nem küldhetünk az országgyűlésre senkit, aki a mi érdekünkben munkálkodnék."
Az ily helyzetben forradalmi jellegű reformokat követelő Táncsics közszereplővé válik azzal, hogy társadalmi, politikai, kulturális, egészében - s tudatválságos időszakokban különösen figyelni kell erre 1 tudati programot ad.
Jobbágyfelszabadítás váltságdíj nélkül, közös, aránylagos teherviselés, jogegyenlőség, szabadság, közjólét, a népfelség alkotmánya - hirdeti, s így a nép „juss"- tudatának, nemzeti tudatának egyik felgyújtója. Tudatosít, közösséget épít, formál, az eszméi és személye hitelét egyszerre teremti meg, és - nemcsak személyes érvényű vonzat ez - ha időlegesen és feltételesen támogatókra lel is, döntően ellenzőket, ellenfeleket „toboroz" a maga számára még a liberális reformerek táborából is, s mennyire a hatalom berkeiből!
Táncsics - a jogi helyzetét nézve - 1848-ig jobbágy, a földesúri joghatóság terpeszkedik a személye fölé. Azt teszi tehát, amit a jogtalanság állapotában a politikai intézményrendszer határain túlról tehet: programot ad a népnek, úgy képviseli.
S a történelmi idő fordultával, 1848 tavaszától a részlegesen, ellentmondásosan megvalósuló polgári jogrend szabta határokon belül, a politikai intézményrendszer legfőbb - s Táncsics szerint a nemzet tagjának legnagyobb méltóságot adó - fórumán, a törvényhozásban is tevékenykedve - mint a népképviseleti országgyűlés valóban nép által választott követe - immár a nép által megfogalmazott követelések törvényjavaslatokba formulázója is. Azaz, most választóitól programot maga is kapván harcol az áprilisi törvények továbbfejlesztéséért. Ez a népképviselő másik, most már formálisan is megvalósult értelme, hiszen a politika nyílt, törvényes színterén cselekvőleg lehet jelen Táncsics.
A folyamat, amelyet itt vázoltunk, „életszerűen" bonyolult, sokirányú mozgást takar. Füzetünk ajánló előszavában nem azt tartjuk feladatunknak, hogy taglaljuk az eseményeket, értekezzünk "Táncsics és korá"-ról - ennek kielégítő a történeti irodalma. Vissza