Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve 35

Előszó

35 év - ennyi idő telt el azóta, amikor iskolánk Dabasi Gimnázium néven megnyitotta kapuit a dabasi és a dabas környéki - az akkori dabasi járás - 14 éves fiataljai előtt. Új iskola, új tantestület, új épület - új lehetőségek - a kezdés, az egzisztenciateremtés izgalmával indult a tanév - és azzal a közös akarattal, hogy itt Dabason olyan gimnáziumut kell megalapozni, amely versenyképes lesz a kecskeméti, ill. budapesti gimnáziumokkal, amely tanítványait felkészíti az érettségire, a felsőfokú tanulmányok végzésére, vagy szakmatanulásra, azon túl pedig arra, hogy képesek legyenek boldog emberként élni életüket.
35 év - rövid idő, ám elegendő ahhoz, hogy egy iskola megalapozza jövőjét, megtalálja, kimunkálja értékeit, normáit, kialakítsa szokásait, hagyományait, hogy azután azokat, ha kell módosítsa változó, rohanó világunk újabb kihívásai szerint, vagy megtartsa, biztosítva ezzel a tradíciót, az iskola szellemiségének stabilitását. Erre a 35 évre emlékeztünk ebben a tanévben az „öregdiák" találkozón, az iskolatörténeti kiállítással. A jubileumi évet pedig e Jubileumi évkönyv kiadásával zárjuk le.
Ezzel az évkönyvvel tiszteletünket kívánjuk kifejezni iskolánk alapító igazgatója, Szögi Ferenc igazgató úr, alapító tanárai: Gyurman Jánosné (Herodek Judit), Márai Péterné, Sztavinovszky Győzőné, Sztavinovszky Győző, Szeredi László, Osváth Tibor, Osváth Tiborné (Bárányi Judit), valamint az alapító „öregdiákok" előtt.
Szeretettel emlékezünk iskolánk volt tanáraira, dolgozóira, az itt végzett mintegy 2000 diákra mi, a ma itt tanító tanárok és diákok.
Régi tervünk és vágyunk valósul meg az évkönyv kiadásával, amelyet első alkalommal, tíz évvel ezelőtt Lippai Lajos tanár úr szerkesztésével, az ő gyűjtőmunkájával készítettünk elő - de halála és a „történelem" befejezetlenül hagyta e munkát, amely számunkra mára iránymutató és forrásértékű anyag maradt.
Egy jubileumi évkönyv anyaga - önkényes válogatás, nem tudományos alapon, nem metodikai elveken nyugszik, ötletszerű és esetleges - azt emeli ki, amit szerkesztője, kiadója a válogatás pillanatában fontosnak tartott - lehet, hogy fontos vagy még fontosabb események, tények, adatok maradtak ki a 35 év „anyagából" - kérem az érintetteket, nézzék el ezt nekünk azért, mert bennünket az őszinte tisztelet és az eredmények feletti büszkeség vezérelt.
Végezetül köszönöm kollégáimnak, elsősorban azoknak, akik diákként iskolánk tanulói voltak - az ünnepségsorozat szervezését, a sok munkát és lelkesedést.
Köszönöm Stangli Irénnek az öregdiák találkozó, Albertné Balázs Máriának az Iskolatörténeti kiállítás szervezését, Blahó Erzsébetnek a Jubileumi Évkönyv szerkesztését.
Búcsúzóul ajánlom e könyvet iskolánk volt és jelenlegi tanárainak, tanulóinak és mindenkinek, aki bármi módon érintett iskolánk eddigi történetében.
Vissza