Előszó
"... Dehát mégis, mi a tánc és mit mondhatnak nekünk egyszerű lépések?
Ó, gyönyörködjünk még egy kissé... e gyönyörű mozdulatokban! ... mintha ajándékot osztana a szférák minden pontjának, a...
Tovább
Előszó
"... Dehát mégis, mi a tánc és mit mondhatnak nekünk egyszerű lépések?
Ó, gyönyörködjünk még egy kissé... e gyönyörű mozdulatokban! ... mintha ajándékot osztana a szférák minden pontjának, a mindenség pólusainak: illatot, tömjént, csókot, - az életet magát! ... Rózsákat és ékítményeket rajzol, a mozgás csillagzatait, mágikus öveket von... Alig bezárt körökből kiszökken... Kiszökken és jelenségeket kerget! Bimbót szakít, amely csak egy mosoly!...
Képes felidézni a csalhatatlan kérdések és feleletek miriádjait tagja között, s e kábító alakzatokat, melyeket újra meg újra termel, ontva magából, alighogy átvette a zenétől, máris a fénynek továbbadva őket...
Láttára annyi dolog s a dolgok annyi viszonya támad, melyek azonnal tulajdon gondolataimmá lesznek... oly világosságokra bukkanok, amikhez a puszta lelkem jelenléte sohasem vezetett volna...
Nem egyéb, mint maga a szakadatlan átalakulás.
- Hiszed-e, hogy valamit kifejez?
- Semmit se, drága Phaidros, de mindent, Eryximachos. A szerelmet csakúgy, mint a tengert s az életet magát és a gondolatot..."
Paul Valéry: A lélek és a tánc
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal