Tanári szakma és professzionalizálódás

Előszó

A tanári szakma iránti kutatói érdeklődés jószerint a szakma kialakulásával egyidős. Az olvasót azonban talán egy rövid, szubjektív bevezető erejéig érdekelheti annak az egyéni érdeklődésnek a története, amelynek eredményeképpen a jelen kötetet kezében tarthatja. A szerző mindenképpen fontosnak érzi, hogy ebbe a rövid előtörténetbe a reménybeli olvasót beavassa, hiszen valamiképpen ez a történet is része lehetne témánknak: a tanári szakma professzionalizálódásának.
Az érdeklődés eredete egy tágabb tématerület, az oktatáspolitika-kutatások iránti különös vonzalom, ami a hetvenes évek végétől egy, Kozma Tamás által vezetett, több kutatóintézményi átszervezésen keresztül is megőrzött-formálódott munkacsoportban (alkotóműhelyben?) alakult ki és erősödött meg. A csoport kezdeti (belső és külső) tagjai: Halász Gábor, Lukács Péter és Sáska Géza, valamint a később csatlakozók (akik közül Darvas Péter, Nagy Péter és Setényi János nevét emelném ki) nélkül, a velük való közös munka és a tőlük tanultak nélkül ez a könyv sem jöhetett volna létre. E közös munkáért köszönettel tartozom.
Szűkebb tématerületem, a tanári szakma iránti érdeklődésnek hazai előzményei vannak: a nyolcvanas évek közepén, az 1985-ös Oktatási Törvényhez kapcsolódóan nálunk is felsejlett a lehetősége egy, a szakma formálásában aktív, önállósuló tanári szakma kialakulásának. Az iskolai/szakmai autonómiát alapértékként, az oktatás fejlesztésében az iskolai szintű innovációt alapvető stratégiaként megfogalmazó új koncepció hivatalos kormányprogramként való elfogadása (a megvalósulás/megvalósíthatóság ellentmondásaitól függetlenül) azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a magyar tanári szakma az oktatáspolitikai történések elszenvedőiből azok (és egyben az egész szakma) fontos alakítóivá válnak. A kutatót pedig mindez arra ösztönözte, hogy a polgári demokráciák és piacgazdaságok oktatási változásainak leírásában kialakult oktatáspolitikai szaknyelvet és elemzési technikákat megkísérelje e fontossá váló szereplők hazai leírásában is alkalmazni. A vállalkozást a nyolcvanas évek politikai változásai igazolták vissza: ma már aligha lehet kétséges bárki előtt, hogy érdemes a magyar tanári szakmáról (annak történetéről, jelenlegi problémáiról és perspektíváiról) egy olyan „közössé" váló nyelven gondolkoznunk, ami ma az összehasonlító tanárkutatások elfogadott nyelve. Vissza