Tanári példaképeink voltak

Előszó

2002. október 9-én a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának Magyar Irodalom Tanszéke emlékülést rendezett két kiváló tudós, nagyszerű tanáregyéniség, egykori tanszékvezetői: Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc emlékére. Az emlékülést Galgóczy László egyetemi tanár, a főiskola főigazgatóhelyettese nyitotta meg, résztvettek rajta elhunyt tanszékvezetőink kollégái, barátai és - nagy örömünkre - családtagjai is. A megemlékezésen a tanszék irodalmi színpadának tagjai Juhász Gyula- és Kosztolányi-verseket adtak elő - a két költő szorosan kapcsolódott Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc irodalomtörténeti kutatásaihoz. (A műsort rendezte Gyémánt Csilla főiskolai docens.) Ezt követően előadások hangzottak el. Az előadók, egykori kollégák és elvbarátok között üdvözölhettük Vajda Gábor irodalomtörténészt a szabadkai városi könyvtárból, Kozma Dezsőt, a kolozsvári egyetem professzorát, Monostori Imrét, a tatabányai Új Forrás főszerkesztőjét, Cs. Varga Istvánt, az ELTE főiskolai karának tanárát, Olasz Sándort, a Tiszatáj főszerkesztőjét, a szegedi egyetem bölcsészkarának tanárát, Kovács Andrást, aki korábban tanszékünk, jelenleg pedig a bölcsészkar Modern Magyar Irodalom Tanszékének oktatója. A bevezető előadást főiskolánk tanára tartotta, Grezsa és Kiss tanár urak tanszékvezető kollégája a Magyar Nyelvi Tanszékről, Békési Imre professzor úr. Tanszékünkről előadást tartottak Bíró Zoltán, Bene Kálmán, Máté Zsuzsanna és Madácsy Piroska főiskolai tanárok. Az emlékülés előadásainak szerkesztett anyaga került be kötetünkbe, s egy-egy tanulmánnyal tiszteleg az elhunyt tanszékvezetők emléke előtt a Magyar Irodalom Tanszéken dolgozó többi tanár is: Gyémánt Csilla, Hernádi Mária, Kakuszi B. Péter, Latzkovits Miklós, Sánta Gábor, Szabó Gábor és Varga Emőke. A kötet tizennyolc tanulmányát két részre osztottuk: az első részbe a tanszékvezetőkhöz, a megemlékezéshez szorosan kapcsolódó írások, az emlékkötet második részébe pedig a Grezsa Ferenc és Kiss Ferenc tiszteletére ajánlott dolgozatok kerültek. Feltétlenül szólnunk kell a kötet illusztrációiról: az egyes írásokat elválasztandó dedikációkat másoltunk ide abból a közel félezer dedikált könyvből, melyeket könyvtárával együtt Kiss Ferenc tanszékünkre hagyományozott halála előtt. A dedikációk tanúsítják: az elmúlt évtizedek legnagyszerűbb magyar írói, irodalomtörténészei tisztelték meg könyveikkel volt tanszékvezetőnket, s ápoltak baráti viszonyt vele, az irodalomtörténésszel, kritikussal, a kor irodalmi életének kiemelkedő szervezőjével. Illusztrációink persze csak épphogy jelzik ezt a gazdag kapcsolatrendszert, csak kicsiny ízelítőt adnak e sokszínű anyagból, ugyanakkor ennyi is bizonyítja: az emlékezők főhajtása a legérdemesebbeknek szólt. Vissza