Tanári notesz 6.
Szamárbőrünk/Sz. Tóth Gyula jegyzetei
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Amikor a jegyzeteket rendezem, a tavalyi esztendőt is átfutom. Utólag éljük a mát, kicsit a jövőre is gondolva. A noteszírás „mai", ugyanazt holnap talán már másként gondolod, éled meg. De az...
Tovább
Előszó
Amikor a jegyzeteket rendezem, a tavalyi esztendőt is átfutom. Utólag éljük a mát, kicsit a jövőre is gondolva. A noteszírás „mai", ugyanazt holnap talán már másként gondolod, éled meg. De az megvolt akkor is, ott is, s örökre megmarad. A mai világban félévente szinte teljesen megváltoznak állapotok, helyzetek. Elindul a luxushajó, rajta a lelkes, boldog turistákkal, és egyszer csak dőlni kezd a gépcsoda, megtörténik, amire senki sem gondolt - zátonyra futott luxus.
Minden másképp volt. Mire kézbe vesszük ezt a kötetet, jócskán lepergett az idő. Arra sem nagyon emlékszünk, hogyan is történt. Talán meg se történt. Ha mégis, igen... valami rémlik, de „Tegnap minden szebb volt..." Mint olvassuk a Tempevölgy, 2012. februári számában Gáspár István Gábortól, amikor Zaránd Gyula, a Párizsban élő fotóművész életútját eleveníti fel. Persze, már akinek szebb volt.
Minden másképp volt? Valami szebb, valami kevésbé volt az. Mennyiségre az idei könyv is nagyjából ugyanannyi, mint az előzőek, hasonló történésekkel, eseményekkel. És mégis más. Volt árvíz, ömlött az iszap, műveltük kertünket, játszottunk a cseperedő unokákkal. Folytattuk az irodalmi barátkozásokat, „A 12 legszebb magyar vers" francia fordításai által éreztük, hogy irodalmunk milyen gazdag, és mennyire gazdagítja az európai irodalmat. Jókat "bölcsészkedtünk" a nádfödeles pavilonban, kedves kollégákkal a személyes életutak fontos mozzanatai is előkerültek, olykor több évtized távolságából megidéztünk képeket, tűnődve-morzsolva a jelenben, időnként lelkes bontásban. Van megírásra még érdemes, s talán az unokák egyszer még belelapoznak a történetünkbe.
Mit rögzítsek? Az egyik jó ismerős bíztat, vegyem szélesebbre a politikai mezőt, egy barát kevesebb politikát kér. Egyrészt nem vagyok politológus, nem ilyen szempontból vezetem a noteszt; a sok-sok civil téma „az utcán hever", s ha belebotlok „pártcselekvésbe", hát megírom. Maradok a noteszmottónál. Az emberi, a társadalmi élet több szinten folyik. Engem az együttélők gondolkodása és magatartása, a társadalom kultúrája érdekel. Az emberi történések minduntalan „politikai szintre" keverednek; egyrészt a politikusi aktivitásból, mondván: ők majd megoldják, kezelik a civilek gondjait.
Vissza
Fülszöveg
Mit rejtenek a Notesz lapjai? A Notesz „befogadó" műfaj, sokféle téma, sokféle forma elfér benne: rövidek, hosszabbak, könnyedebb, keményebb hangütésekkel. Az élet dolgai, a szűkebb és tágabb élettérben felbukkanó jelenségek foglalkoztatják a szerzőt: „nehezen viseli, ha a dolgok szívében üresség van", vallja. Kinek mondja el?
A jegyzetek az emberi magatartások társadalmi mozgásformáit villantják föl, különböző élethelyzetekben, magán- és közszinten. A dátumok segítik a hiteles dokumentálást, a jelenségek folyamattá állnak össze. Kialakul a saját „gondolatmód", mely - John Lukacs gondolatmenetével - a rögzített évek eseményeit történelemmé teszi. A jegyzetíró, a benne-élő megfigyelő, sajátos nézőpontja, valamint az értelmezésre irodalomból, művészetekből és a különböző társadalomtudományokból felhozott háttérismeretek bővítik az összefüggések szálait, segítve a továbbgondolást. A kötet a társadalmi magatartások korrajzát adja, mely szociálantropológiai látleletté áll össze.
Egy...
Tovább
Fülszöveg
Mit rejtenek a Notesz lapjai? A Notesz „befogadó" műfaj, sokféle téma, sokféle forma elfér benne: rövidek, hosszabbak, könnyedebb, keményebb hangütésekkel. Az élet dolgai, a szűkebb és tágabb élettérben felbukkanó jelenségek foglalkoztatják a szerzőt: „nehezen viseli, ha a dolgok szívében üresség van", vallja. Kinek mondja el?
A jegyzetek az emberi magatartások társadalmi mozgásformáit villantják föl, különböző élethelyzetekben, magán- és közszinten. A dátumok segítik a hiteles dokumentálást, a jelenségek folyamattá állnak össze. Kialakul a saját „gondolatmód", mely - John Lukacs gondolatmenetével - a rögzített évek eseményeit történelemmé teszi. A jegyzetíró, a benne-élő megfigyelő, sajátos nézőpontja, valamint az értelmezésre irodalomból, művészetekből és a különböző társadalomtudományokból felhozott háttérismeretek bővítik az összefüggések szálait, segítve a továbbgondolást. A kötet a társadalmi magatartások korrajzát adja, mely szociálantropológiai látleletté áll össze.
Egy olyan magyar értelmiségi megfigyeléseiről, gondolatairól van szó, aki Európára irányuló kitekintését elsősorban a francia kultúrkörből szerzett alaposabb ismeretei alapján teszi. A TANÁRI NOTESZT, mint a Bevezetésben írja a szerző, nem szánja szélesebb publikumnak, a jegyzetek, a személyes életút beleszőtt epizódjaival, talán mégis érdekes villanások lesznek a szűkebb környezetében élők számára: felnőttes mese még egészen fiataloknak.
Mindezekkel együtt, élvezetes és talán tanulságos példatár lehet osztályfőnököknek, meditáló tanároknak, egy-egy társadalmi helyzet, eset tanórai elemző kibeszélésére diákokkal. Vagy pedagógusok egymás közt. Tanulságos jegyzetek mindenkinek, aki az élet iskoláját járja.
Vissza