Támaszkodj rám!

Előszó

Az értelmi fogyatékosok intézményes nevelésének több mint 100 éves hazai története összefonódik a kiválasztás, a szelekció fejlődésének történetével. Az oktatásügy felelős vezetői és a gyógypedagógusok abban mindig is egyetértettek, hogy az értelmi fogyatékosok iskoláiba csak a valóban erre az oktatási formára rászorulók kerüljenek be. Ennek ellenére a deklarált és a valós kisegítő iskolai népesség 100 százalékban soha nem esett egybe. Eltolódások, átfedések mindig és mindkét irányban voltak. Érthető, hogy a szelekció körüli viták mindig is a szakma neuralgikus pontját jelentették. Ma a kiválasztást az 1985. évii. törvény szellemében a 15/1988. (VIII. 1.) MM rendelettel szabályozottan működő országos, fővárosi és megyei tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok végzik. E bizottságok munkatársai a mindennapi munkájuk során különböző társintézmények mellett szoros munkakapcsolatba kerülnek a helyi önkormányzatok oktatásért felelős vezetőivel is. Bár az 1991. évi XX. törvény (96-106. par.) is kiemeli a helyi önkormányzatok felelősségét a tankötelezettség - ezen belül a fogyatékosok tankötelezettségének - teljesítésével kapcsolatban, a bizottságvezetők tapasztalatai szerint, különösen a kistelepülések újonnan alakuló önkormányzatainak vezetői nem eléggé jártasak és tájékozottak ezen a területen. Örvendetes, hogy a gyógypedagógus „szakma' presztízse megnőtt, amit a bizottságoktól nemcsak áthelyezési ügyekben véleményt kérő intézmények emelkedő száma is jelez. Ez különösen nagy felelősséget ró e bizottságok munkatársaira.
Munkámmal az utóbbi évek országos statisztikai adatainak és a szakértői bizottságok tapasztalati tényeinek felhasználásával a képesség szerinti beiskolázás körüli buktatókra, a bizottságok megnövekedett feladataira kívánok rámutatni.
Egyben támpontot adni a kistelepülések önkormányzati vezetőinek a fogyatékosok beiskolázásával kapcsolatos feladataik megoldásához. Reményeim szerint a bizottságok kiszélesedett feladatkörének ismertetésével, a mellékletek és irodalomjegyzék bemutatásával és a beiskolázási feladatokon túli tevékenységeket meghatározó jogszabályokra történő utalással olyan segédletet sikerült összeállítani, amit a fogyatékosokkal foglalkozó szakemberek szélesebb köre is hasznosíthat a mindennapi munkájában.
Köszönetet mondok a szakértői bizottságok vezetőinek a munkámat megértő és segítő támogatásukért, az adatok és gyakorlati tapasztalataik rendelkezésemre bocsátásáért. Közvetlen munkatársaimnak a könyv összeállításában, szerkesztésében nyújtott segítségükért, valamint a lektoroknak a szakszerű, jobbító szándékú észrevételeikért.
Külön köszönöm Oláhné Baranyai Ibolyának a kézirat gondos gépelését.
Kaposvár, 1993. április 29.
Huber Jánosné Vissza