Előszó
Részlet:
"A szerző, aki legkevesebb virága nevét tűzte kis címül könyve fölé, mint az újonnan épült ház tetejére a bokrétát szokták szülőföldjén, Tamási Áron és öccse. Ezt nem annyira a nagyobb...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A szerző, aki legkevesebb virága nevét tűzte kis címül könyve fölé, mint az újonnan épült ház tetejére a bokrétát szokták szülőföldjén, Tamási Áron és öccse. Ezt nem annyira a nagyobb piacosság kedvéért említem mindjárt az elején, inkább csak útbaigazításul a könyvek s a nevek egyre sűrűsödő rengetegében el-elbizonytalanodó olvasónak. De a név és vér szerinti rokonságon túlmenően a szó szerinti rokonság, az egyazon szavak hasonló észjárásra valló egymáshoz illesztése is indokolja a nagy íróra való hivatkozást."
Vissza
Fülszöveg
Tamási Áron öccsének, a ma is Farkaslakán élő, immár hatvanon túl járó székely földművesnek önéletrajzi írása, "visszaemlékezése" különleges, egyéni ízű élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Az irodalom nagyjai közül sokan vállalkoztak már arra, hogy belülről ábrázolják a paraszti életet, de még a legalaposabb ember és valóságismeret melet is ezek közül egyik sem tudott teljes mértékben megszabadulni az "iskolázottságát" eláruló vonásoktól. Az események és jelenségek elrendezésén, kiválogatásán, értelmezésén, a perspektíván, óhatatlanul rajta hagyta keze nyomát az író.
Tamási Gáspár írása oly módon különbözik ezektől a regényektől, elbeszélésektől, mint ahogy a naiv festő képe különbözik a képzőművészetben ma oly divatossá vált "primitívek" alkotásaitól. Az "iskolázottság" hiányán azonban itt nemcsak azt kell érteni, hogy nem épít a próza ilyen vagy olyan eljárásaira, hanem azt is, hogy maga az írás - egy élet kötetlen elbeszélése - valójában semmiféle előzményre nem építhet. A...
Tovább
Fülszöveg
Tamási Áron öccsének, a ma is Farkaslakán élő, immár hatvanon túl járó székely földművesnek önéletrajzi írása, "visszaemlékezése" különleges, egyéni ízű élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Az irodalom nagyjai közül sokan vállalkoztak már arra, hogy belülről ábrázolják a paraszti életet, de még a legalaposabb ember és valóságismeret melet is ezek közül egyik sem tudott teljes mértékben megszabadulni az "iskolázottságát" eláruló vonásoktól. Az események és jelenségek elrendezésén, kiválogatásán, értelmezésén, a perspektíván, óhatatlanul rajta hagyta keze nyomát az író.
Tamási Gáspár írása oly módon különbözik ezektől a regényektől, elbeszélésektől, mint ahogy a naiv festő képe különbözik a képzőművészetben ma oly divatossá vált "primitívek" alkotásaitól. Az "iskolázottság" hiányán azonban itt nemcsak azt kell érteni, hogy nem épít a próza ilyen vagy olyan eljárásaira, hanem azt is, hogy maga az írás - egy élet kötetlen elbeszélése - valójában semmiféle előzményre nem építhet. A népmese már irodalmi alkotás: kész sémákat, fordulatokat, típusokat használ fel, s ezek segítségével szerveződik kollektív művé. Tamási Gáspár élete szabadon áradó történet, ahogy maga mesélné el nekünk nyugodalmas őszi és téli estéken, ha volna időnk mellé leülni. Az egyéni életsorunk pedig nincsenek kész sémái; fordulatait maga az élet szolgáltatja, amelytől az elbeszélő - akiben nagyon komoly az igazsághoz való ragaszkodás - sohasem tér el; típusok helyett pedig szintén élő alakokat vonultat fel, olyanokat, amilyeneket ismé csak maga az élet hozott eléje. Az élettörténet szabad áradása azonban - amelynek közepette a felkészületlen olvasó először zavartan keresi az irodalmi olvasmányaiból már "bejáratott" támpontokat - épp kötetlenségével válik alkalmassá arra, hogy ennek az elbeszélőmódnak belső értékeire hívja fel a figyelmet.
Hogy ezek az értékek a vérrokonság, a táj és a környezet közössége, a nyelvi alapanyag tekintetében századunk egyik kimagasló magyar elbeszélőjének, Tamási Áronnak életművéhez is kapcsolódnak - az olyan többlet, ami még érdekesebbé teszi ezt a visszaemlékező írást: forrássá a Tamási Áron életművével foglalkozó kutatók, "csemegévé"az elbeszéléseit, regényeit, színdarabjait ismerők és szeretők számára. De ha ettől a ténytől függetlenítünk, ez a meleg, de puritán lírával s ugyanakkor az élet próbáin edzett erkölcsi tartással megírt vallomás önmagában is képes kivívni az olvasó elismerését.
Vissza