Előszó
Három és fél évtizeddel ezelőtt a Jégtörő Mátyás értetlenségbe ütközött. Szenczei László a polgári racionalizmus nevében tört felette pálcát, pamfletben támadva a Tamási Áron felfogásában rejlő "székely apokalipszis"-t, Gaál Gábor pedig a valóságirodalmat hirdető baloldal részéről utasította vissza a regény "samanisztikus népiesség"-ét, mely "a népi ember életének kis és nagy összefüggéseiből kifüstöli a valóság erőinek játékát, és helyébe a varázslatok és bűvöletek tartalmi szürrealizmusát teszi, miáltal minden népi figura egy-egy mítoszhordozó vagy legalábbis félig valami természetfölötti lény". Az írói mondandó jelképrendszere ma talán még kevésbé népszerű, hiszen változott az alapul szolgáló népi valóság-mag s messzire távolodtunk a folklóranyag közismeretétől is, a modern művészi igény azonban olyannyira kivirágzott, hogy a gondolati líra előtörése, az avantgardizmus új kísérletezése s az irodalmi kifejezésformák lélektani elemzése korában Tamási Áron regénye már korántsem bizarrságával hat, hanem sokkal inkább új, nagy esztétikai felfedezés.
A Korunk már akkor, 1936-ban, közreadott egy részletet a regényből, mintegy engesztelésül a főszerkesztő szigorú bírálatáért, de alig telt el néhány év, s maga az irodalmi baloldal kezdte firtatni a valóság többféle művészi visszaadásának lehetőségét, s ha nem is tért vissza magára a műre, a "szürrealizmus" mint művészi ábrázolásmód új értelmezés alá került. A közvetlen okot erre bizonyára az az eltolódás és szerepcsere szolgáltatta, mely a francia szürrealizmus Salvador Dali jellemezte "kézzelfogható értelmetlenség"-e, s a cseh eszmetárs, Nezval, kommunista irányzatosságát vállaló szürrealista költészete között keletkezett. A Korunk nemcsak Nezvalról és Nezvaltól hoz írást, hanem utat enged a szintén prágai szürrealista költő, a magyar Forbáth Imre művészetpolitikai érvelésének is, mely az ösztönzés, intuitív, prelogikus, tudatalatti lélekmunkát is elismeri az alkotó processzusban. Újabb évtizedeknek kellett azonban eltelniük új ellentmondásokkal és fordulatokkal, s maga az álom is, az álomvilág a maga áttételeivel, a néphit jelképvilága is, a folklór évezredes bölcsessége, félreértések nélkül elfogadásra találhatott mindnyájunknál, akik a szép-élmény emberségében érzelmi és értelmi kategóriák kiegészülését, a szabad képzettársítás és logikai mérés összhangra jutását keressük és értékeljük.
Vissza