Fülszöveg
Az író - könyvéről:
"Meggyőződésem, hogy a szerző illetékessége műve első lapjától az utolsóig terjed, s ez nem tágítható. Ezért tehát csak nagyon röviden az ilyenkor szokásos »személyes történelemről«: 1932-ben születtem Szekszárdon, Dunaföldváron nevelkedtem, tanulmányaimat Székesfehérvárott és Budapesten végeztem. Huszonkét éves korom óta újságíró vagyok, előbb a Magyar Nemzetnél, s több mint egy évtizede a Népszabadságnál. Közben dolgoztam rövid ideig külföldön, s öt évig a Népszabadság munkatársaként, vidéken, Veszprém megyében. Tanulságban, élményben ez az öt év jelentette talán a legtöbbet.
Ez az első könyvem. Kissé későn, azt hiszem. Vigasz, hogy a prózát akkor érdemes elkezdeni, amikor az ember még nem bölcs, de már nem is bolond egészen.
A könyv címéről csak azért szólnék, mert hozzátartozik az íráshoz való viszonyomhoz. Megkíséreltem egyszer hetilap-jegyzetekben nyomon követni a hónapok múlását. Év elején kezdtem, s mikor befejeztem, kiderült, hogy amit tizenkettőnek...
Tovább
Fülszöveg
Az író - könyvéről:
"Meggyőződésem, hogy a szerző illetékessége műve első lapjától az utolsóig terjed, s ez nem tágítható. Ezért tehát csak nagyon röviden az ilyenkor szokásos »személyes történelemről«: 1932-ben születtem Szekszárdon, Dunaföldváron nevelkedtem, tanulmányaimat Székesfehérvárott és Budapesten végeztem. Huszonkét éves korom óta újságíró vagyok, előbb a Magyar Nemzetnél, s több mint egy évtizede a Népszabadságnál. Közben dolgoztam rövid ideig külföldön, s öt évig a Népszabadság munkatársaként, vidéken, Veszprém megyében. Tanulságban, élményben ez az öt év jelentette talán a legtöbbet.
Ez az első könyvem. Kissé későn, azt hiszem. Vigasz, hogy a prózát akkor érdemes elkezdeni, amikor az ember még nem bölcs, de már nem is bolond egészen.
A könyv címéről csak azért szólnék, mert hozzátartozik az íráshoz való viszonyomhoz. Megkíséreltem egyszer hetilap-jegyzetekben nyomon követni a hónapok múlását. Év elején kezdtem, s mikor befejeztem, kiderült, hogy amit tizenkettőnek véltem, az tizenhárom. Önkényesen megtoldottam az esztendőt. Kettős vétek: rosszul számoltam, és többet írtam, mint kellett volna. Főleg az utóbbit tartom megbocsáthatatlannak. Azért lett Tizenhárom hónap a könyv címe, hogy emlékeztessen erre a hibára."
Mintha szülőhazája lenne, úgy ír Tamás a balatoni világról. A viharokról, a halászléről, egy badacsonyi panasznapról, néhai Simon Istvánunkról, a költő-képviselőről és sok minden másról. A hivatalos műfaji "besorolás" szerint Tamás István tárcákat, jegyzeteket ír. De ez így nemigen igazítja el az olvasót, jobb, ha azt mondjuk: történeteket, anekdotákat, dolgokról és emberi jelenségekről glosszákat ír. És persze a nézeteit, véleményét. Aztán ír könyvélményeiről, mindenekelőtt Mikszáthról, akitől nemcsak gondolkodni, írni, mesélni tanult, de a hangulatát is igyekszik felfogni.
Sok mindenki szerepel ebben a kötetben. Szent-Györgyi és Gyergyai Albert; Füst Milán és Zelk Zoltán; Boldizsár Iván, Urbán Ernő, Reismann János, Bernáth Aurél, Krúdy Gyula, Lengyel József, Kovács Margit és mások, akikhez Tamás Istvánt rokonszenv és elismerés fűzi.
Vissza