A szunyogsziget kalózai

Előszó

Részlet a könyvből:

Jakab kandúr két család boldogságát dúlja fel.

- Aztán jól viseljétek magatokat, gyerekek!
- Igenis, papa!
- Te, Dorka, ne felejts el vizet adni Fininek és Cininek!
- Még sohase maradtak szomjasak, apus!
- Te pedig, Pista vigyázz a házra! - fejezte be intelmeit Fillér Mihály, a planétaárus, aki szokott körútjára indult éppen, vállán a barna ládikóval, amelynek mélyén sokszáz fehér és piros sorscédula és egy álomszuszék tengerimalac rejtőzött. Megcsókolta a gyermekeit, aztán az ajtóban még egyszer megnézte a cédulákat, nem cserélte-e össze a szeleburdi Dorka lányzó, mint a múltkor, hogy csupa fehéret rakott a ládájába és amikor a ligetben a kíváncsi cselédlányok kihúzatták a tengerimalaccal a jövőjüket hirdető papírlapokat, ilyeneket olvastak nagy álmélkodva: „Az ön szerencséje egészen rendkívüli. Nagy hadvezér lesz! Serege élén egész tartományokat hódít meg!" Míg a különben meglehetősen babonás és hiszékeny szomszéd szakácsnénak ezt jósolta a tengerimalac: „A tengerészetnél fog érvényesülni! Alul kezdi, de hamarosan kapitányi, majd ellen tenger nagyi sorba kerül!" A jó Kati néni ezt már mégis csak sokallotta és véleményét nem rejtegette véka alá. Az egésznek persze Dorka volt az oka, aki a férfiak részére való planétákkal töltötte meg a ládikó „női" oldalát is és a tengerimalac, amely gazdája intésére hol jobbról, hol balról húzott, nem figyelmeztethette Fillér bácsit a szörnyű hanyagságra. Vissza