Táltos iskola I-II. Kurzus

Előszó

Részlet:
Radiesztézia - azaz a láthatatlan valóság érzékletének tudománya
Az emberi érzékszervek bizonyos fokig érzékletek szűkítőjeként működnek. A szemünkkel az infravörös és az azon aluli tartományban létező fényeket már nem látjuk, ugyanakkor az ibolyántúli színeket sem tudjuk érzékelni. A szemünkkel a körülöttünk lévő valóság, mintegy 5%-át halljuk csupán a környezetünk hangjainak. Sem a túl mély, sem a túl magas hangokat nem érzékeli már a fül. Amennyiben valaki kijelenti, hogy ő csak azt hiszi el, amit lát, illetve amit hall, az bizony a valóság igen kis hányadát lesz csak képes magáénak tudni. Önkénytelenül ébred az emberben a vágy, a láthatatlan, de életünket folyamatosan meghatározó tényezők felismerésének bölcsességére. Az ember gondolatai, érzései szinte teljesen láthatatlanok, mégis létezésünk lényegi megnyilvánulásai ezek. Vizsgáljuk meg most együtt mi is ez a láthatatlan valóság, hogyan lehet bánni ezekkel az erőkkel. Ha az időben minél jobban visszatekintünk, rájöhetünk, hogy a régmúlt emberei ismerték e láthatatlan erőket, és tudták a velük való bánásmódot is. Ez a tudás több ezer évvel megelőzte a kvantumfizika felismeréseit.
Az anyag és energia megnyilvánulásai
Az atom az anyag egyik legparányibb alkotórésze. Nagyságát a legszélső elektronpályán száguldó elektronok burkának mérete adja meg. Ha egy atommagot képzeletben alma nagyságúra nagyítanánk, és Budapest főterén elhelyeznénk, akkor almamagnyi elektronjai Bécs és Nyíregyháza távolságában köröznének, és ez a nagyság adná a méretét. Gondolatban képzeljük el, hogy egy nagy "energiaszivattyúval" az energiát, ami az elektronokat a pályán tartja, kiszippantanánk az elektronok és az atommag közül. Az atom ettől a pillanattól már nem 500 km átmérőjű gömb lenne, hanem csak almaméretű. Amennyiben ez az energiaszivattyú létezne, és az Országház valamennyi téglájának valahány atomjából az energiát kiszippantanánk, az Országház egy gombostű fején elférne, mint konkrét anyag. A kvantumfizika feltárta, hogy az atom sem anyag, hanem egy többdimenziós térben történő rezgőmozgása a parányi anyagnak. Elképzelhetjük, ha a protonokból és elektronokból még ezt a bizonyos energiát, rezgést is kivonnánk, és ha ezt Földünk minden atomjával megtennénk, akkor a Föld egy gombostű fején elférne, mint konkrét anyag. A láthatatlan rezgések, energiák, információk a gondolatok, az érzelmek azok az erők, amellyel megtanulunk bánni! Megismerkedünk a mérésükkel, és a velük való bánásmóddal. Ezeket az erőket sokan parajelenségeknek hívják, holott életjelenségeink túlnyomó többségét ez teszi ki. Az már sokak szégyene, hogy nem tudnak ezen erőkkel bánni, ezért elvesznek az anyag kutatásában, ami a maga valóságában igaz, de a valóság elenyésző hányada csupán. Vissza