Talleyrand

Előszó

Talleyrandról írott könyvem új kiadását jelentékenyen kibővítettem és új dokumentációs anyaggal egészítettem ki. Ennek két oka van: először is régebbi, erősen komprimált jellemzésemet új, részben nyomtatásban megjelent, részben levéltári anyaggal kívántam kibővíteni, főként Talleyrand és Oroszország külpolitikai kapcsolatait illetően, másodszor, amikor kis munkaközösségünk a három kötetben megjelent «Diplomácia történeté»-n dolgozott, gyakran gondoltunk rá valamennyien, mi munkatársak éppenúgy, mint V. P. Patyomkin, idő előtt elhúnyt szerkesztőnk, - hogy a szovjet történettudományra vár az a tudományos és politikai feladat, hogy monográfiák sorozatában mutasson és bizonyítson be sok mindent, amire az általános Diplomácia-történet keretein belül csupán néhány oldalon, akárhányszor csak néhány sorban lehetett hivatkozni. Sok lényeges részletnek nem jutott és nem is juthatott hely olyan műben, amely felöleli az egész emberi civilizáció történetét a legrégibb időktől napjainkig, s amely - a szovjet közönség legszélesebb rétegeinek lévén szánva - mégsem tölthetett meg tíz vagy tizenöt vaskos kötetet!
Különösképpen kötelességemnek éreztem, hogy példákkal illusztráljam a «Diplomácia története» harmadik kötetének zárófejezetét, amelynek címe: «A burzsoá diplomácia módszerei». Amikor ezt a fejezetet írtam, úgyszólván minden egyes oldalon sajnálkoznom kellett, hogy nyugaton olyan meglepően gyér az igazán tudományos diplomáciatörténeti irodalom, mivel fejezetemnek minden egyes tételét egyenesen arra vonatkozó monográfiáira való utalással szerettem volna alátámasztani. Vissza

Fülszöveg

Talleyrand a polgári diplomácia sokat vitatott alakja. Élete és működése szorosan összefügg az európai történelem napoleoni korszakával. 1789-ben, mint püspök, tagja volt az alkotmányozó francia nemzetgyűlésnek, ő indítványozta az egyházi kiváltságok eltörlését és ő volt az első főpap, aki letette az esküt az új alkotmányra. Napoleon külügyminiszterré nevezte ki, ettől kezdve vezető szerepet játszott az európai politikában. Az oroszországi vereség után ő indítványozta Napoleon letételét, előkészítette a Bourbon-restaurációt, XVIII. Lajos alatt újra külügyminiszter lett, majd élete utolsó éveiben Franciaország angliai követe.
Tarlénak, a kiváló szovjet történésznek a nevét már ismeri a magyar olvasóközönség is, kitűnő Napoleon-könyvéből. Uj művében a nagy, francia polgári forradalomtól az 1830-as, úgynevezett júliusi forradalomig tárja fel a francia történelem döntő eseményeit és összefüggéseit, középpontban Talleyrand szerepének a bemutatásával. Tarlé műve a marxista történelem-tudomány nagyértékű eredménye és kétségtelen bizonyosság arra, hogy a mult világos és érvényes szempontú feltárására egyedül a marxizmus módszere képesít. A hivatásos történész számára nagy fontosságú tanulmány ez a könyv s a laikus olvasó számára a tudományos ismeretszerzés nagyszerű alkalma. A fordítás Szöllősy Klára értékes munkája. Vissza