Fazekas Magdolna festőművész kiállítása

Előszó

E gyűjteményes kiállítás tisztelgés a festőművésznek és művészetének; második bemutatkozás, egy kicsit számadás a művészetet szerető szolnoki közönségnek, hiszen a születésnapi évfordulón túl Fazekas Magdolna 35 éve él s alkot a Szolnoki Művésztelepen, s számtalan egyéni és közös kiállításon találkozhattunk ugyan képeivel, de nagy, gyűjteményes kiállítása csak egyszer volt, Szolnokon 1979-ben. Amikor e második gyűjteményes kiállításon megcsodáljuk képeit, elismerő sorok fogalmazódnak meg bennünk. Egy kicsit a lelkiismeretünk hangját, kérdését is meg kell hallani, vajon ismerjük-e és elismerjük-e kellően művészetét, mely rólunk és nekünk szól; a tájról és a művész emberszeretetéről vall, igaz, nem tolakodóan, hiszen e tulajdonság éppúgy távol áll a művésztől, mint művészetétől. Hiányt is pótolni kívánunk tehát, mert tartozunk ezzel művészetének. Tartozunk, hiszen világunk és környezetünk hétköznapi csodáit, pillanatait veszi észre, láttatja meg velünk, gyönyörködtet bennünket. Alkotásait szemlélve Proust sorai jutnak eszembe, melyben a nagy művészekről a következőket írja: "...egész életükben egyetlen művet alkotnak, helyesebben különbözőképpen, de szüntelenül azt az egyetlen szépséget ábrázolják, amelyet ők ajándékoznak a világnak." Művészetében ez a szépség, a megállított pillanat fény- és színélménye, harmóniája, portéin pedig a poétikus tónusokkal analizált lelkiállapot számtalan skálán mozgó érzelmi hullámzása: a töprengés, kesergés, bizakodás, elégedettség. Vissza