Talán a lényeg

Tartalom

I. [ EGY ÉLET ÉRTELME ÉS JUTALMA ]
Genf, 1942 november [6]
Húsz konok megszállott [9]
Akit a nyelvek hőn viszontszeretnek [10]
Arckép helyett [14]
„Külföldön a magyar literatúrának terjesztése" [16]
Harcok az angyallal [18]
Egy fordítás története [23]
Európa, térden állva [33]
Európa, mielőtt a könyökömön kijön [35]
II. [ FIRENZE. A MÓDSZER ]
Kegyelmi állapot [38]
A vámnál néha megkérdik [38]
A „módszer" születése [39]
Irodalomoktatás [40]
Nyelvtanárok a Parnasszusról [40]
A versolvasásról [40]
Az élet értelmét keresők [41]
Hatmilliárd királyi fenség [42]
A lényeglátó [43]
Ira, vendetta, méta [45]
Itália. Memória. Felejtés [46]
Birtokviszonyainkról [48]
Római látomás, Krúdyval [50]
Evidencia? [51]
Egy meg egy [52]
Az intuíció mestere [53]
Vizsgakérdések [54]
Aranykor a (tudat)küszöb alatt [55]
Az egyetemesség víziói [56]
„...ott érzem magamat igazán szabadnak" [58]
A Semmi megközelítése [59]
Grazie, Italia! [60]
Kultúránk fénymásolásban [61]
A fordítás nem elég [62]
Búcsúszavak [63]
III. [ A LÍRA: METALOGIKA ]
Egy szó rangja [66]
Párhuzamosok találkozása [67]
Krőzus lehetnék [67]
Az Isten van valamiként: minden Mondolatnak alján [68]
A költészet hatalma [68]
Váteszek illemtana [70]
Rímekben revelált rögeszmék érvénye [71]
A hangok kinyilatkoztatása [72]
Az összecsendülő szavak hitele [73]
A prométheuszi pillanat [73]
Egzisztencialista leckék [74]
Elveszett Édeneink? [75]
Alkonyattal [76]
36 év múlva [77]
Europica varietas [77]
Alaprím. Jelzővel [78]
Rím [78]
Ultima evidentia [79]
További evidenciák [79]
A bölcselet iskolán kívüli lehetőségeiről [80]
Struktúra [80]
A költészet kezdetei [81]
„Sajna..." [81]
Vérmes allegóriák [82]
Eufónia [82]
Rímálom [83]
Váteszek? Azok! [83]
Autogenezis [83]
Egy kultúra értelme [84]
IV. [ HOL A SZEM SZEMÉVEL FARKASSZEMET NÉZNI? ]
1923 [86]
Petőfit olvasok [86]
„Rég volt..." [87]
Sokáig élek-e? [87]
Empátia [89]
A .két Panni [89]
Petőfi Krúdyt intonál [90]
Térdhajtás Hrúz Mária előtt [91]
V. [ SZÖRNYŰ IDŐ ]
Halálválasztató (94]
Apoteózis [95]
Stílusváltás, ambivalencia, stb. [95]
Fejvesztés terhe... [96]
Álom [97]
Tavaszistenek halála [97]
Ninivei próféciák a bécsi Burg fölött [99]
Örökbecsű szavak [99]
Levert költők [100]
A Kund Abigél-szindróma [101]
Toll [103]
Riadalmas éjszakát [104]
Genocídium [105]
VI. [ ARANY JÁNOS BŰVÖS SZAVÁVAL ]
Magyarul - aranyul [108]
„Én paraszt, én?" [109]
Toldi Miklós gyilkossá lesz [110]
Egy táltosfiú megy fel Lajos királyhoz [112]
Újabb vonások a táltosfiú arcképéhez [114]
Álom? Való? [114]
A ballada tágassága felé [116]
Az önégető [118]
Az árva fiúk [119]
Hídavatás [120]
Arany verséhez, A néma háborúhoz... [120]
Két végítélet [121]
Arany órája [122]
Arany [122]
Elnémulás [123]
VII. [ A MINDEN KELLETT ]
Cenzúra [126]
Geológia [126]
Nil humánum [127]
Taposnivaló szívünk [128]
Páholyból? Testközelből [128]
„Üdvözlet a győzőnek" [129]
Drámaírói bravúr, az Adyé [131]
Miféle „archetípus"? [133]
A tragédia születése a líra szelleméből [133]
„Borzalmak tiport országútján..." [134]
Virtuális, vagy reális? [134]
Szétoperáltan, szegények [134]
Moments musicaux 1. [135]
Moments musicaux 2. [135]
Telitalálat - az Ég felé [136]
Szép volt, talán igaz se volt [136]
Fekete árnyék, Fekete kolostor [138]
A líra minden húrja [138]
Szókimondó bajban [139]
Ellovanások [140]
Idő előtt elmúlni [142]
Jelenések könyvei [143]
Csúfolódó Hold alatt [143]
A teljesség pillanatai [145]
Halálfia? Életfia [145]
Halálon innen, életen túl [146]
Beértem az Utolsó Hajókat [147]
Bőségek hőse [147]
Moment musical [148]
Jóslások Magyarországról [148]
Micsoda Kékszakáll! [149]
VIII. [ KINYÍL NEKÜNK AZ ÉG]
Az ember szent [152]
Ének a Semmiről [153]
Istentelenül [153]
Kosztolányi is látta Csibét a hídon [154]
„...Kedves és szelíd munkásasszony" [156]
Gyerekek az akasztófán [157]
Beteljesedett [158]
Hajnal, részegség [159]
Az igazság mellékútjai [160]
IX. [ MINDEN, AMI VOLT, VAN ]
Az árva fiú látomásaiból [162]
Nem emelt föl... [162]
Érc-egek [163]
Tűnődő [163]
Lágy Ázsia [163]
A korszelleme [164]
A remekművek ára [164]
Nocturne [165]
„Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelőjuhász..." [166]
Az Egy [166]
Minek nevezzelek? [167]
Mágia [168]
Mi a mérték? [169]
József Attila egyik töredéke [170]
Töredék és egész [170]
Egyetlen bővített mondat [171]
A csecse-becsétől a taní-taniig [171]
A bűntől a Kiáltozásig [172]
Tankcsapda [173]
Tani-tani [174]
Dante, Goethe egyetemessége és... [180]
X. [ A SÍRBÓL BÁR EGY HALK SORA ]
Lly [182]
Malomfénynél [182]
Szeizmikus jelenségek [183]
Illyést tovább ragozva [183]
Kissé elsárgult újságlapok... [184]
Feledhetetlen [184]
A gondolat hősei - Illyés [185]
Költők optimizmusa [186]
Egy vers - egy emlék [187]
Gyatra giccs? [187]
„Mint ki szívébe tőrt kapott..." [188]
Kő s kő [190]
„Mit nekem...?" [191]
„A kockarázás kínja" [191]
Születésnapom [192]
Illyés [193]
Szuverén monarchiák [193]
Egy Illyés-emlékest után. Hajcihő [193]
Gyász-vagy? [194]
A költő hangja [194]
XI. [ NUMENES ADSUNT ]
Thalasszikus regresszió [198)
„Hattyúi képed..." [198]
Talán épp vidéki költő? [199]
Kassák szép szoborfeje [199]
Kassák a magasban [200]
Giordano Bruno a máglyarakáson [201]
Numen adest [201]
Az utolsó sor tökélye [202]
Költő, kotló ]203]
Isten bárányai [204]
Weöres titka [205]
3 + Én - így már mindjárt érthetőbb [206]
Titoktudók [207]
Még egyszer a vidékről jöttekről [207]
Tat tvam aszi [208]
Tat tvam aszi: te én vagy [208]
Gólya viszi az animulát [209]
Virtuális Nagymagyarországunk [209]
Weöres, Radnóti, Vergilius - idegenvezetők [210]
"...hulló kövek fölött" [211]
Janus egyetlen arca [212]
Töredelmes költő [212]
A tragédia születése [213]
Az erdő [217]
Keresztényerények [217]
Gradus ad Parnassum [220]
Udvarképesség [221]
Hoc erat in votis [222]
Fogékonyság [222]
Egy vers kézirata fölött [223]
Töredék a köbön [227]
Az a bizonyos kategorikus imperatívusz [227]
Ami a lehető legszebbnél is sokkalta szebb [228]
Alliterációk a halálra [229]
Négysorosok [229]
Erdőn által... [230]
„Ma még whist és tea" [231]
Apokrif evangélium [232]
Túlsúly [232]
Tükörírásban [233]
Tűz, Víz, Füst [233]
Vakító verssorok, sűrítő képek [234]
Apám - Anyám [234]
Szótárszerkesztők figyelmébe [235]
Álom. Nem álom [236]
P. J. temetésén [236]
Még csak három éve [237]
Kihalás [239]
XII. [ A SORSHARAG KEGYELTJEI ]
Magyar szentek [242]
Anna örök [242]
Tambura-tanfolyam költők számára [247]
Apoteózis [247]
"...az én nevemet?" [248]
Poétika [249]
Nemes alázat [249]
Ugyanarról az oldalról [250]
Testvérek [250]
A költő és a Moloch [252]
„Gyalázat volt? Vagy érdem?" [257]
Egy magyar költő és drámaíró jutalma [259]
Végül [260]
Faites vos jeux!... [260]
Rien ne va plus! [261]
Váteszek? Vállalkozók? [262]
Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? [263]
„Igen, Erdély, tudjuk..." [264]
Petőfi és Madách [264]
Csodák többé nincsenek [264]
Nem kár értük? [265]
„Búcsú" [265]
Finis [266]
[ Utószó ]
[ Névmutató ]
[ Tartalom ]

Témakörök