Találkozó Budapesten

Előszó

Budán, a Gellérthegy lábánál, a Gellért szálló környékén járó emberek, az előadásokra siető műegyetemisták, a járdaszigeteken villamosra várók már annyira megszokták az idegenforgalmat, hogy rendszerint ügyet sem vetnek a legkülönbözőbb rendszámú és típusú autókra, a külföldiekre, akik - ha először járnak a magyar fővárosban - kissé bizonytalanul, tétován állnak a szálló portája előtt. De 1970. október 5-én mintha megváltozott volna a "Gellért", s ezt a járókelők is észrevették. A bejárat elé gördülő autókból és autóbuszokból sudár, fekete nők szálltak ki, piros, arany, barna, ezüstszínű hosszú ruhákban, s még festőibb színű és formájú turbánokban, apró termetű japán és koreai, vietnami asszonyok, lányok, Ázsia hagyományos viseletében, kreol latin-amerikaiak - mindenféle hosszúságú, színű és szabású ruhákban. Egy maxi-midi divatbemutató szürke és unalmas ahhoz a tarkasághoz képest, ami akkor 1970. októberében a Gellért szállóban kavargott. Pedig szó sem volt divatbemutatóról. Azok a lányok, asszonyok, akik e sok egzotikus ruhát viselték, a legkevésbé sorolhatók a divathölgyek közé. Általában koruk sem, de foglalkozásuk, hivatásuk sem engedné ezt meg. A világ száznál több országából több száz nő érkezett Budapestre, hogy megünnepelje a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 25. születésnapját, számot adjon e negyedszázad történetéről a nőmozgalomban, s megvitassa a legfontosabb teendőket, amelyek a világ nőire várnak. Vissza