Találkozások (aláírt/dedikált példány)

Előszó

Össze kell fognunk, ha valami új dologra vállalkozunk. Elsődleges-e az, hogy egyvalaki kitalálja, hogy milyen célra szerveződjön együttműködésünk, és a feladat hozza össze a csapatot, vagy a már kipróbált társak választanak nekik tetsző, új munkát - általában belső ügy marad. E könyv létrehozását néhány nagyatádi fotós kezdeményezte. A TIT Nagyatádi Városi Szervezete. az 0 FŐTÉR T nagyatádi Fotóstúdiója és a Nagyatádi Városi Tanács Jogot t össze az ötlet megvalósítására. 16felkéri alkotó 250fotójából választódott ki a könyv anyaga. A fotósok közül többen rendszeresen találnak Nagyatádon és környékén alkotásra inspiráló témát, másokat inkább a helyi célkitűzés késztetett a csatlakozásra. Ez a könyv azért született, hogy felhívja a figyelmet: az egyének kapcsolatai építik, jelentik a társadalmat. E kapcsolatok akár spontán és laza formában is éppúgy emberiek és szépek lehetnek, mint az ismeretszerzésre, munkára vagy szórakozásra, boldogulásra szervezett közösségekben. Van-e a földrajzi vagy intézményi helynek szelleme? Tetten érhető-e ez a „genius loci" korunkban és felmutatható-e egyetlen könyvben?Nagyatád 1971-ben kapott városi rangot. 1975-ben létrehozta a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep és Szimpózium intézményét. Azóta itt folyamatosan és sokrétűen tanulmányozható, hogy a kialakuló városi létformára hatással van-e közvetlenül vagy közvetve a nyilvánosság előtt folyó művészi alkotómunka, a művészek, kritikusok gyakori jelenléte, általuk a művészeti vagy tudományos ismeretek terjesztése. A nyári hónapokban 6-10 művész dolgozik a telepen: nagyméretű faplasztikákat készítenek, amelyek többségét a városszéli szoborparkban é\ tizedekig látogathatják helybeliek, utazók. A 6-8 méteres rönkökkel birkózó szobrászok, asztalosok. emelődaruk, az alkotási folyamaton töprengő művészek és látogatók, a szelíd táj látványa, a nemzetközi szimpózium vibráló-izgalmas szellemisége nemcsak csodálkozásra, vitára, elgondolkodásra, de gyakran alkotásra késztetők is. A „történelmi város" múltja általában meghatározója a benne alakuló, formálódó szellemi életnek. Az _új város" inkább színtere annak a szellemiségnek, amit a lakói, intézményei által megszenezett TALÁLKOZÁSOK résztvevői képviselnek. E könyv készítői abban hisznek, hogy a TALÁLKOZÁSOK hatása (kölcsönhatása?) alkotók és befogadók, otthoniak és látogatók, „vendégmunkások" és letelepedők között akkor is örökös lehet, ha csak néhány napos, alkalmi az együttlét. Nagyatád szellemi élete mecénás-szerepet vállalt föl a városiasodáskor. Úgy tűnik, korunkban és nálunk a mecénás csak ritkán egyén, gyakrabban közösség, intézmény. Olyan, amelyik az alkotót nem eltartani kívánja, de nem is csupán meghatározott mű elkészítésére ad megbízást. Olyan műalkotás létrejötténél bábáskodik szívesebben, amelynek nem a formájában, stílusában, témájában. hanem emberi értékében szeretne talált meghatározó, talán alkotótárs lenni. Meghatározó úgy, hogy nem előír, hanem lehetőséget teremt: alkotótárs úgy, hogy egyre szélesebb körben rövidítem igyekszik az utat az egymás gondolataira kíváncsi és érzékeny emberek között. E könyv alkotói vállalják ezt a mecénást, egymás törekvéseit, a sorsok, életpályák találkozásait. Vissza

Fülszöveg

E könyv létrehozását néhány nagyatádi fotós kezdeményezte. A TIT Nagyatádi Városi Szervezete, az OFOTÉRT Nagyatádi Fotóstúdiója és a Nagyatádi Városi Tanács fogott össze az ötlet megvalósítására. 16 felkért alkotó 250 fotójából választódott ki a könyv anyaga. A fotósok közül többen rendszeresen találnak Nagyatádon és környékén alkotásra inspiráló témát, másokat inkább a helyi célkitűzés késztetett a csatlakozásra. Nagyatád 1971-ben kapott városi rangot, később 1975-ben létrehozta a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep és Szimpózium Intézményét A 6-8 méteres rönkökkel birkózó szobrászok, asztalosok, emelődaruk, az alkotási folyamaton töprengő művészek, és látogatók, a szelíd táj látványa, a nemzetközi szimpózium vibráló-izgalmas szellemisége nemcsak csodálkozásra, vitára, elgondolkodásra, de gyakran alkotásra késztetők is. Nagyatád szellemi élete mecénás-szerepet vállalt föl a városiasodáskor. Olyan műalkotások létrejötténél bábáskodik szívesebben, amelynek nem a formájában, stílusában, témájában, hanem emberi értékében szeretne talán meghatározó, talán alkotótárs lenni. E könyv alkotói vállalják ezt a mecénást, vállalják egymás törekvéseit, a sorsok, életpályák találkozásait.
Vissza