Előszó
A tizenöt éves várakozás - amiben a szerkesztővel a képben és szövegben megjelenített számos szereplő és a jelenséget ismerő közönség is föltehetőleg osztozik - a késésre utal. Ha viszont e másfél évtized alatt igazolódott teljesítményeket, egy-egy életmű kiteljesedését vagy végleges lezárulása után mércévé válását vesszük figyelembe, a Korunk Galéria 1982-re tervezett albuma akár időszerű kiadványnak is tekinthető, 1997-ben. Annak idején, az 1973-as kezdetektől számított első évtizedben és még inkább a nyolcvanas évek közepe felé, az 1986-os betiltásig a Korunk szerkesztőségi kiállításai többet jelentettek önmaguknál: a féktelenné váló diktatúra tiltásait ideig-óráig kikerülhettük, otthont teremthettünk az erdélyi magyar művészetnek - a képzőművészek mellett mindenekelőtt a zenészeknek, a versmondóknak, de magukat a költőknek is, akiket itt nem cenzúráztak meg. Ember méretű, kisközösségi találkozóhellyé lett a Korunk Galéria - ezért tiltotta be a hatóság, miután a korábbi elsorvasztási kísérletek nem vezettek eredményre.
A most kézbe vehető album erről a folyamatról, a diktatúra kulturális ("szocialista nevelési és művelődési") mezbe bújtatott mechanizmusáról is beszél. A kiadvány első fele a megyei pártbizottság (1982-beli) propaganda titkára által több eltanácsolás után végül is jóváhagyott változatot mutatja: hozzá kell azonban tennem hogy még így sem volt nyomdába küldhető a kézirat, a képanyag - újabb ellenőrzésre kérték be "az elvtársak". Megunva a hercehurcát, úgy gondoltam jobb lesz fiókba zárni a gépelt oldalakat, fényképeket és a makettet.
A Találkozások cím alatt feltámadó album immár gazdagabb, teljesebb lehet az 1982 júniusa és 1986 tavasza-nyara között megrendezett kiállításokra vonatkozó adatokat tartalmazza, abban a fogyó "rendben", ahogy azt ránk kényszerítették először a katalógusok kinyomtatását akadályozták meg (más megyékben egyik-másik kiállító művész még elintézhette magának a jóváhagyást, többen pedig "házi változatot" készítettek, néhány kézi sokszorosítású példányban), utána következett a megnyitók műsorának a megnyirbálása - előbb a verseket, aztán a zenét vonták meg a hallgatóságtól -: megpróbáltak beleszólni, hogy kiket hívjunk meg kiállítani (sokallták például a székelyföldiek jelenlétét), végül a jubileumi, a 250. szerkesztőségi kiállítás küszöbén elfogyott a levegő a Korunk Galéria körül.
1990-ben nyitottunk újra, ám ez már egy másik történet.
Vissza