Előszó
BEVEZETÉS.
Földünk szilárd kérgét a sziklák alkotják, melyek azonban csak kivételesen - a hegyek nagyon meredek oldalain - jutnak napvilágra egyebütt egy hol vastagabb, hol vékonyabb takaróval, a sziklák elmállásából keletkezett talajjal borítottak.
A szikláknak ezen málladéka képezi a bázisát az egész szerves világnak. Ebbe mélyeszti a növény gyökérzetét, ebből szívja táplálékának egy részét. Az itt termett növényekből táplálkozik közvetve, vagy közvetlenül az egész állatvilág.
Való igaz tehát, hogy a föld, vagyis inkább annak legfelső termékeny rétege, a talaj, a szerves világ tápláló anyja. Abból élünk, a mit ez nyújt, s ha- egyszer-másszor megtagadja adományát, a legborzasztóbb csapások egyike, az éhínség köszönt be.
Azt kellene vélni, hogy nagy fontosságához mérten a talajnak megismerése képezte mindenha az emberi tudnivágy főtárgyát. De nem igy van. Nem századokra, csak évtizedekre kell vissza mennünk, hogy elmondhassuk, miszerint az emberek többet tudtak a csillagok járásáról, mint a bennünket tápláló talajról.
A mult században még semmit, a jelen század közepéig nagyon keveset tudtak arról, hogy a növények táplálékuk egy részét a talajból veszik. A mindennapi tapasztalatból tudták ugyan, hogy. az egyik talaj bővebben terem mint a másik, hogy müveléssel, trágyázással fokozható a termés, de hogy mi ennek az oka, mi a talaj termékenységének a lényege, arról fogalmuk sem volt.
E körülmény abban leli magyarázatát, hogy akkoriban a természettudományok nagyon fejletlenek voltak. Előbb a kémiának, utánna a növény-fiziologiának kellett a fejlettség bizonyos fokát elérni és csak akkor lehetett azon kérdés megoldásához fogni, hogy mitől származik a talaj termékenysége. Mindaddig, mig azon vélemény uralkodott, hogy a növény a hamualkatrészeit maga készíti és nem a földből veszi, a talajt nem tekintették egyébnek, mint egy oly mediumnak, a melybe a növény gyökereit bemélyeszti, hogy szilárd állást nyerjen, s hogy a táplálkozáshoz szükséges vizet felvegye.
Vissza