Szlovák nyelvű paraszti vallomások Mária Terézia korából

Előszó

A Mária Terézia féle úrbérrendezés során, mint az már köztudott, a korabeli Magyarország minden településén számba vették az úrbéres jobbágyokat és zselléreket. Minősítették is őket. A királynői rendelkezés szakított a korábbi hagyományokkal, és nem az igázható barmaik számát vette alapul a jobbágyok minősítése során, hanem az általuk használt telki hányadot. Ennek alapján - mivel a telkeket nyolcadolták - 1 /8-tól egész telkesig sorolta kategóriába az úrbéres lakosságot. A besorolás alapját a belső fundus, a faluban lévő beltelek képezte. Ehhez járultak telki hányad arányában a szántók és rétek. Telki hányad arányában legeltethetett a jobbágy a közösség legelőjén állatokat legelőbér fizetése nélkül. A jobbágyoknak ez a besorolása 1848-ig volt érvényben, és a jobbágyfelszabadításkor a mostan volt jobbágyok utódai annyi földet kaptak szabad paraszti tulajdonként, amennyinek használatát Mária Terézia úrbérrendezésekor őseik felvállaltak. Ezzel a besorolással nemcsak a nemesi földrablásoknak akart gátat vetni az uralkodónő, hanem biztosítani akarta az államkincstárba befolyó állami adó évenkénti stabil összegét. A korszerű államháztartás megteremtésének szándéka is vezérelte tehát a királynőt. Ahhoz azonban, hogy az évi adó összege évről évre beszedhető legyen pénzben, tájékozódnia kellett a központi kormányszerveknek arról is, hogy van-e lehetőségük a jobbágyoknak bekapcsolódni a pénzgazdálkodásba, árutermelésbe. Ezért az uralkodónő elrendelte, hogy az úrbérrendezés során kérdezzék meg minden egyes település úrbéres lakosságát életmódjukról, pénzszerzési lehetőségeikről, földesuraiknak teljesítendő adózásaikról, a robotolási szokásokról, határuk termékenységéről, stb... Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy az úrbérrendező biztosok 1767 és 1774 között elvégezték a magyar királyság szociográfiai felmérését. Ezek a dokumentumok a legtöbb községből fennmaradtak. Mi most 15 Zemplén megyei település - Bánszka, Detrik, Göröginye, Krasznibrod, Kudlócz, Porubka, Repejő, Ruszka, Sztakcsin, Szuka, Tőketerebes, Ublya, Ulics, Vladicsa, Zubna - úrbérrendezési anyagát tárjuk az olvasó elé. A parasztok 9 kérdőpontra adott válaszát és az úrbérrendezés során készített „tabellákat", a jobbágyok minősítését tartalmazó táblázatot. A kiadványban néhány eredeti kéziratos és nyomtatott dokumentum fényképmásolata is helyet kap. A 15 község mindegyike a mái Csehszlovákia területén található. Mária Terézia korában ezeket a falvakat szlovák és ruszin anyanyelvű lakosok lakták. Az úrbérrendező biztosok vallomásaikat szlovák, illetve „csehizált szlovák" nyelven rögzítették. E források transzliterálása mellett vállalkoztunk magyar nyelvre fordításukra is. Kézikönyvnek szánjuk ezt a kiadványunkat mindazok számára, akik helytörténeti munkásságuk során alaposabban szeretnének elmélyedni egy-egy település hajdani múltjának tanulmányozásában, és a puszta számsorok felidézése mellett szeretnék megismerni őseink életmódját, gazdálkodási szokásait, a háziipari tevékenység elterjedtségét, régi lakosok termelvényeit, vásározási szokásait, megélhetési lehetőségeiket és kapcsolattartási körüket. Vissza