Eszmék és elméletek az államról a XIX-XX. században

Előszó

Részlet:
"Az államtudományok rendszerén belül megkülönböztethetünk általános és különös (vagy ágazati) tudományokat. Amíg az előbbiek - például az államelmélet, állambölcselet és államtörténet - az állami tevékenység egészét vizsgálják, addig az utóbbiak - így az alkotmánytan, közigazgatástan, költségvetéstan - annak egy-egy részterületét. Ez előbbiek összegző jellegűek, s ennek megfelelően többféle módszert követnek, az utóbbiak pedig valamilyen egyedi módszer alapján egy részterület sajátos törvényszerűségeit kívánják feltárni. Az elemzések során mindkét területen figyelembe veszik az ún. segédtudományok (például a hadtudomány, állam- és politikai szociológia, politikai pszichológia) eredményeit is.
Az államelmélet az állami jelenségek, valamint az azokkal összefüggő társadalmi, politikai és jogi kérdések tudományos elemzésének sajátos területe, mely tárgyáról általános ismereteket kíván nyújtani. Ennek keretében részben az állammal foglalkozó más tudományok eredményeit összegzi és szintetizálja, részben önálló összefüggéseket tár fel.
Az államelmélet közvetlenül az általános államtan (Allgemeine Staatslehre) örököse, mely a múlt századi német tudományrendszerben alakult ki. Az állami jelenségek vizsgálata természetesen ennél jóval hosszabb múltra tekint vissza.
A modern államtudományok első formái a XVII-XVTII. században jöttek létre. Kialakulásukhoz nagyban hozzájárultak az újkori természetjogi gondolkodók (Grotius, Hobbes, Locke, Pufendorf), akik a közhatalom alapjaival, megszerveződésének módjával és működésével kapcsolatos kérdéseket is tárgyaltak. Ezek egy részét ma a társadalom- és politikai filozófia, más részüket a jog- és állambölcselet körébe soroljuk.
Az államtudományok szempontjából a természetjog szerepe azért volt meghatározó, mert abból alakult ki az általános közjog (ius publicum universale). A korszak jelentős gondolkodói - így Seckendorff és Obrecht, az őket követő nemzedékek köréből pedig Böhmer és Eggers - az általános jelzővel a megközelítés absztrakciós szintjére utaltak. Azaz nem az egyes német államok közjogát kívánták leírni, hanem az állami tevékenység - olykor valóságos, olykor pusztán kívánatosnak tekintett - jellegét, célját és jogi formáit elemezték. Az állami jelenségeket az újkorban természetesen számos más területen is vizsgálták. A filozófia jelentős képviselői például gyakran elemezték az állami jelenségeket, és rendszerint kialakítottak valamilyen államelméletet vagy politikai filozófiát is." Vissza