"Rendezni végre közös dolgainkat..."

Előszó

A Magyarországi Románok Szövetsége elnöke vagyok. Évtizedek óta Battonyán élek. Korábban a helyi képviselő-testületben évekig a battonyai románságot képviseltem. így több szempontból is aktuálisnak tekintem ezt a kiadványt. A szerző - aki egyébként Battonya történetének kutatója - is érezte ezt műve megírásakor. A település múltja és jelene egyszerűen elképzelhetetlen a románság nélkül.
Battonya a korai Árpád-korban keletkezett. A Szárazér nevű folyócska két oldalán fekszik. 1640-ben előbb szerbeket, majd románokat telepített ide a Kincstár. 1745-ben már 6 román család élt Battonyán. A korábbi Csanád vármegye Makó utáni legnagyobb települése volt. Környékbeli vonzása kiterjedt a Csanád és Arad megyei pusztákra is. Battonya járási székhely volt, egészen 1950-ig. Ugyanakkor mezőváros is, amely mezővárosi jogállásáról önként mondott le. A városi rangot 1989-ben kapta vissza. 1950-től Békés megye része. A megyében való, városokban lakó népesség számát tekintve a jelenlegi 15 város közül a 13. helyen áll. Jellegét tekintve több nemzetiség-lakta kisváros. A fontosabb kommunális mutatók tükrében is alátámasztható mindez.
1870-ben építették görögkeleti-ortodox román templomát. Van román nyelvű általános iskolája és óvodája is. Jelenleg ez az iskola az országos román önkormányzat támogatásával működik. De van Battonyán román nyelvű klubkönyvtár és művelődési egyesület is. A tragikus sorsú Magdu Luciánról (aki nagyon sokoldalú egyéniség volt, költő, filmrendező és orvos) nevezték el egyesületét. Ma emléktábla őrzi a nevét a román parókia falán. De Battonyáról származott Oroján István is, aki szintén meglehetősen sokoldalú egyéniség. Vissza