Tájkarcok - Antoni Waterloo (1609-1690)

Előszó

A 17. század a holland művészet Aranykora, amelyet olyan kivételes tehetségű művészek neve fémjelez, mint például Rembrandt vagy Vermeer. Ennek a korszaknak egyik sikeres művésze volt Antoni Waterloo (1609-1690), akinek neve ma már szinte ismeretlen a nagyközönség előtt. Művészetéről főleg grafikai munkássága, közel 140 rézkarca és igen sok ránk maradt rajza alapján alkothatunk képet, a bizonyíthatóan neki tulajdonítható festmények szerény mennyisége miatt. Az úgynevezett peintre-graveur művészek csoportjába tartozik, olyan festő, aki saját eredeti kompozícióit karcolja rézbe, ellentétben a festményeket reprodukálókkal. Szinte minden fennmaradt munkája tájkép.
Tájábrázolása nem drámai, nem különleges, nem a természet felmagasztosítása a célja, hanem mélyreható ábrázolása és a pillanatnyi hangulat megragadása. Szinte megunhatatlanul tud elmélyedni a fák és a lombozat tanulmányozásában, a tájat betöltő fény játékában. Legjobb karcaira a táj harmonikus összefogása és a tökéletes összhang jellemző. Főleg erdő- és faábrázolásai váltak rendkívül népszerűvé kortársai és az őket követő nemzedékek körében. Waterloo nem csak saját korára, de a későbbi századok művészeinek tájábrázolására is jelentős hatást gyakorolt.
A Keresztény Múzeum ötezer lapot meghaladó grafikai gyűjteményében több mint száz Waterloo rézkarc található. A kiállításra válogatott anyag első ízben enged bepillantást a nagyközönség számára egy már majdnem elfeledett művész sajátos világába. Vissza