Előszó
Az elnyomás és kizsákmányolás időszakában az uralkodó osztályok mindent elkövettek, hogy a művészetet kisajátítsák, saját szórakoztatásuk és pénzszerzésük eszközévé tegyék. De a dolgozó nép tömegei nem mondtak le arról, hogy a művészettel szebbé tegyék sivár életüket. Használati tárgyaikat, ruházataikat, eszközeiket faragással, festéssel, rajzolással, varrással, hímzéssel díszítették. Tapasztalataikat átadták nemzedékről nemzedékre. Így alakult ki a népi díszítőművészet.
Ha összehasonlítjuk a különböző népek díszítőművészeti alkotásait, könnyen meglátjuk sajátosságaikat, amelyek egy-egy nép alkotó képzeletére jellemzőek. Felismerjük a nemzeti formát a népi díszítőművészetben is.
A népművészet egy-egy ország területén is különböző. Ha a különböző vidékeken járunk, látjuk, hogy mindenütt más és más, néha két szomszédos faluban sem egyforma Ez a változatosság megnyilvánul pl. a virágok ábrázolásában, aminek különösen nagy szerepe van a magyar népművészetben.
Az egyes vidékek népi díszítőművészetének változatosságában felismerjük a vidék jellegzetességeit, a lakosság gondolkodását, érzéseit, jellemét. Ezek a helyi sajátosságok öregekről fiatalokra szálló hagyományokban gyökereznek. De a hagyományok természetesen nem merev megváltoztathatatlan jelenségek: továbbfejlődnek a társadalom fejlődésével.
A felszabadulás a népművészet előtt is megnyitotta az akadálytalan továbbfejlődés és kivirágzás útját. A minták színesednek, dúsabbá, gazdagabbá lesznek. A sokszázadok elnyomatás után felszabadult nép optimizmusa, életöröme s a jövőben való bizakodása fejeződik ki az új alkotásokban.
A szocialista kultúra a múlt legjobb, legértékesebb hagyományain épült fel. Ezért gyűjtik népi demokrácián kultúrmunkásai a múlt emlékeit, örökségét, ezzel is előresegítik az élő népművészetünk továbbfejlődését. Ahhoz, hogy ebben az építőmunkában minél többen résztvehessünk, bizonyos alapismeretekkel kell rendelkeznünk.
Vissza