Előszó
Plehanov és Lunacsarszkij a marxista filozófiai gondolat kiemelkedő képviselői - ez közismert, de a közvélemény, sőt a szakemberek előtt sem ismert már az, hogy átfogó, széles, explicite kifejtett,...
Tovább
Előszó
Plehanov és Lunacsarszkij a marxista filozófiai gondolat kiemelkedő képviselői - ez közismert, de a közvélemény, sőt a szakemberek előtt sem ismert már az, hogy átfogó, széles, explicite kifejtett, mégpedig a II. Internacionálé s különösen az oroszországi munkásmozgalom gyakorlatát és pedagógiáját erősen befolyásoló etikai koncepcióval rendelkeztek. (Az, hogy Plehanov a forradalmi erények közül mit igen s mit nem fogadott el - ez erősen befolyásolta a mensevik frakció politikai tevékenységét, majdan pedig halála után a szovjet etikai gondolat harcait pl. tanítványának, követőjének L. Akszelrodnak munkásságát, vagy az, hogy Lunacsarszkij közoktatásügyi népbiztos volt, ez már önmagában is nagy fajsúllyal hatott az erkölcsi nevelés koncepciójának, tartalmának és módszereinek kialakítására.) Éppen ezért furcsa, hogy a róluk szóló ismertetés, méltatás, sőt még a monografikus feldolgozás is legfeljebb esztétikai, irodalomkritikai, illetve valláskritikai és pedagógiai tevékenységüket érinti. Az ilyen egyoldalúság, egy egész ágazat figyelmen kívül hagyása, nemcsak azzal a közvetett negatívummal jár, hogy a még máig is viszonylag elmaradott etikai kutatás terrénumát szűkíti le, de sajnos - s ez a károsabb - spontánul hozzájárul az olyan „tudatos" felfogások elterjedéséhez, miszerint a marxizmus kiemelkedő képviselői nem foglalkoztak etikával. Holott nemcsak a marxizmus klasszikusai Marx, Engels, Lenin, de a mozgalom kiemelkedő teoretikusai Lafargue, Labriola, Kautsky, Mehring stb. s az oroszországi szociáldemokrácián belül Plehanov és Lunacsarszkij közvetve és közvetlenül az agitáció s az elméleti szinten egyaránt behatóan foglalkoztak az erkölcs és az etika kérdéseivel. Az utóbbira pl. ékes bizonyíték az itt napvilágra kerülő gyűjtemény.
Plehanov és Lunacsarszkij etikai hagyatékából tanulságosak a pozitív megoldásaik, a tévelygéseik éppenúgy, mint az egymással való vitájuk. E bevezető keretében mindezekre nem térhetünk ki, csak arra hagyatkozhatunk, hogy etikai koncepciójuk lényegét dióhéjban külön-külön összefoglaljuk, úgy hogy érzékelhetővé váljon - mint ez a gyűjtemény tematikai elrendezéséből részleteiben is kitűnik - a különböző megközelítésű útjaik s a marxizmuson belüli lehetséges, de mégis egyoldalú s egymással is ellentétes irányultságú felfogásuk.
Vissza