Tág a kapu I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Freddi maga nem akart volna díszes temetést vagy valami nagy lármát összetört teste körül; de a temetéseket nem a holtak, hanem az élők számára rendezik. Itt volt ez az alázatos zsidó anya, nem annyira években, mint érzésben megöregedve, zsákmánya a terrornak és a bánatnak. A családját és fajtáját ért sok baj nem lehetett csupa vak véletlen, biztosan volt valami oka is; valaki nyilván elkövetett valamit, népe újból letért az igazság útjáról és magára vonta a legharagosabb Isten rosszallását, aki az apák vétkeit, akik őt gyűlölik, a gyermekekben bosszulja meg harmad- és negyediziglen. Jehova ez, Sebaoth Istene, El Saddai, a Rettenetes, aki mennydörög az évszázadokon keresztül. "Tudd meg tehát és lássad, hogy rossz dolog és keserves, hogy megfeledkeztél Istenedről, a te Uradról és nincs benned az én félelmem" - mondja a Seregek Ura.
A Seregek Úristene Robin, azelőtt Rabinowich Leának egy férjet adott és két nagy fiút, a fiúknak két bájos feleséget és ezek egyikének egy fiúcskát: csupa fel nem értékelhető áldás. De a férj, a fiúk és menyek, mint az öten, gúnyolódtak a próféták törvényei felett, "modernek"-nek nevezték magukat, "reformokról" beszéltek, azt képzelték, ők maguk állapíthatják meg mi jó és illó, tekintet nélkül azokra a törvényekre, melyeket Izrael Istene a maga szent könyveiben lefektetett." Vissza