Agricola

Előszó

Tacitus olvasása a latin stúdiumok csúcsa - írtuk az öregkori Annales első három könyvének kommentárjában jó húsz évvel ezelőtt (1970). Érvényes-e ez a kijelentés a könnyűnek emlegetett kezdő írás, az Agricola-életrajz olvasására? Könnyű szövegnek persze azok tartják, akik csak felületesen ismerik vagy még nem nőttek fel hozzá.
Georg Chr. Lichtenberg, a híres göttingai fizikus (1742-1799) szerint egy könyv jóságát az mutatja, ha olvasójának az évek múltjával is egyre jobban tetszik. Gimnazista fejjel Tacitusról azt mondhatjuk, hogy nagy író, de homályossága miatt sokat kell vesződnünk, ha érteni akarjuk. Néhány évvel később már nem érezzük annyira homályosnak, de a vele való találkozáshoz alaposan fel kell készülnünk - nemcsak latinból -, hogy aztán férfikorunkban elmondhassuk: minden idők egyik legnagyobb íróművésze.
Hasonlatos ehhez az aphorismos-hoz annak az élménye, aki szintén gimnazista kora óta próbált Tacitus ismeretségébe férkőzni, húszéves korában egy Germania-dolgozat megírásával már a tacitusi misztériumok beavatottjának hitte magát, hogy aztán a férfikor megpróbáltatásainak során is folyvást hozzá forduljon, őt faggassa, egyre többet értsen belőle, de azt is lássa, hogy a római principatus első évszázadának problémáit, "a kor fájdalmát" az ember csak a maga gondjainak szűrőjén át tudja felfogni. Tacitus pedig - nevéhez illően - makacsul hallgat; máskor válaszol ugyan kérdéseinkre, de közben újabb talányokat ad fel; annyi bizonyos, hogy csak odaadó figyelem árán bírhatjuk szóra. Vissza