Délibábok

Előszó

Részlet a könyvből:

Ahonnan kiindultak.

Messze földre eljutott a hire, milyen pompával temették el detrekői, mosnici és karvini Detrekői Gábor urat, a vármegye volt főispánját, a vaskorona-rend néhai lovagját, és a detrekői, mosnici, valamint a karvini óriási birtokok egykori tulajdonosát.
Mindez csak volt ő. Most már a nagyhirű férfiúból, meg a rengeteg családi birtokból nem maradt egyéb, mint amit a koporsó födele eltakart és azonfelül az a darabka föld, amelybe az ezüstszögekkel kivert, ébenfából készült utolsó «lakást» elhelyezték.
Hogyan történt, miként történt, hogy a detrekői, mosnici és karvini javadalmak elolvadtak az utolsó birtokos keze alatt, valóban nehéz volna hamarjában elmondani.
Az adósságok hógörgetege temette el a detrekői ősi birtokot. Először akkor tünt fel a látóhatáron, mikor Detrekői Gábor a koronázási diszmenetben képviselte családját és annyi pompát fejtett ki, hogy kénytelen volt egy kis kölcsönnel megterhelni a karvini birtokot. Az volt az első kölcsön; az utolsót pedig akkor vette föl, mikor a felvidéki vizkárosultaknak ötvenezer forintot ajándékozott. Többet is adott volna, de már nem volt miből.
Mikor a rákövetkező napon megnézte számadásait - sajnos, hogy először történt életében! - arra a fölfedezésre jutott, hogy ezentúl már nem lehet bőkezű, nem segíthet az árvákon és a nyomorgókon. Egy kicsit elgondolkozott a dolgon, aztán ágyba feküdt és harmadnapra olyan szépen meghalt, mintha Isten tudja, mióta készült volna már erre. Mit is keresett volna még a földön, ha már nem lehet bőkezű? Vissza