Tablók könyve

Előszó

Kedves Olvasó!
Köszönthetném így is Önt, de nem lenne igaz a megszólítás. Ez a könyv nem az olvasóknak készült. Már az is csoda, hogy Ön - gondolom - megnézve saját vagy évfolyamtársai tablóját, egyáltalán ide lapozott elolvasni a bevezetőt, a könyv talán legkevesebb érdeklődésre számot tartó részét.
Kedves Lapozgató!
Akkor mire szolgál a Tablók könyve?
Elsősorban emlékezésre. Segít emlékezni, a Bányai Júlia Gimnáziumban vagy a Szenczi Molnár Albert Állami Leánygimnáziumban eltöltött közös évekre, az osztálytársakra, az évfolyamtársakra, az Önök alatt és fölött jártakra. És természetesen segít emlékezni a régi kedves tanáraikra.
Segít ez a könyv emlékezni a tanároknak is. Ki melyik osztályban tanított, kik voltak ott a kedvenc tanítványai, ki volt a legjobb matekos vagy sportoló, kivel volt a legtöbb gond, és ki érte el a legjobb eredményeket. Kiből mi lett, mit tudunk róla.
Segít abban is, hogy generációk ismerhessék fel egymást a régi tablókon. Biztosan lesznek olyanok, akik saját tablójuk mellett gyermekük, vagy szülőjük tablóját is megtalálják. Esetleg felfedezik, hogy szomszédjuk, munkatársuk, a kórházban az orvos, aki műtötte őket vagy gyerekük tanító nénije is a Bányaiban érettségizett.
Nagyon sokan vannak (vagyunk), akik életük kisebb-nagyobb részét a Bányaiban töltötték. Szándékunk szerint a Tablók könyve elsősorban nekik szól, és célja a Bányaihoz tartozás érzésének, ennek a kötődésnek a felelevenítése, erősítése.
Úgy gondolom, ezzel a könyvvel - egyáltalán nem mellékesen - egy iskolatörténeti emléket is sikerült létre hoznunk. Nem teljesen új dolgot, hiszen az országban készült már több hasonló könyv, de kecskeméti iskola még nem foglalta össze ilyen módon a történetét.
Mielőtt mindenkinek kellemes emlékezést kívánnék, meg kell köszönnöm azoknak a régi diákoknak, régi és jelenlegi kollégáknak, akik segítettek az iskolában már fel nem található tablók felkutatásában, akik kis tablókat, fényképeket adtak a könyvhöz, hogy minél teljesebb lehessen ez az iskolatörténeti dokumentum.
"Az elhanyagolt emlékezőképesség elvész." - írta Diderot. Nos, mi egyszerűen ezt szerettük volna megakadályozni ezzel a könyvvel. Vissza