Egy igaz Szodomában

Fülszöveg

A szerző írja új kötetéről:
"Novellákat, elbeszéléseket és két kisregényt tartalmaz ez a kötet. Részint már megjelenteket, részint még nem publikáltakat. Tematikus válogatás lévén, azokat az - alig kevesebb, mint huszonöt esztendő alatt született - írásaimat gyűjtöttem össze, amelyek mindegyike, valami mód, a háborúhoz kötődik: vagy a gyermekkoromat döntően meghatározó konkrét világháborúhoz vagy a háborúhoz általában, értve ezt úgy, hogy háború a történelem egész folyamán mintegy próbaköve (is) volt az emberségnek, a helytállásnak, az erkölcsnek. nagyon igaznak tartom, hogy az író dolga többnyire nem az, hogy elmondja, mi történt, hanem inkább az, hogy feltárja és ábrázolja: hogyan is történt - ez persze eleve föltételezi, hogy ismeri a történteket, mi több, a történteknek nem csupán a felszínét vagy jelenségegyüttesét, hanem meghatározó benső lényegét, sokféle összefüggését is. manapság, amikor hovatovább két emberöltőnyi távolságba kerülünk a második világháború korszakától, azaz olyan veszedelmes távolságba, hogy nemzedékeknek immár személyes emlékük-élményük nincs és nem lehet ról, ismereteik pedig e korszakról megdöbbentően fogyatékosak (ennek ugyan nem kellene így lennie, de sajnos, mégis így van) bizonyos vagyok benne, hogy korántsem felesleges, hanem éppenséggel nagyon is szükséges az egykor történteket a maguk felülmúlhatatlan borzalmában - vagyis igaz valóságában - felmutatni. Már csak azért is, mivel egy egész nemzedék genezise rejlik azoknak az években. Azé a nemzedéké (és 1938-ban születettként, magamat is ide sorolom), amely gyermekfővel élte meg a háborút, s amely méltán nevezhető a felszabadulás első generációjának, hiszen iskolába - különböző okok miatt - csak 1945-ben került. És nem akad, nem akadhat e generációból senki, akin a háború, a nyilasuralom, majd a felszabadulás ne hagyott volna döntő módon nyomot tudatában, érzelmeiben, ösztöneiben, idegzetében, későbbi felnőtté érlelődésének egész folyamatában. Ez nem is lehetett volna másként. Hiszen a háború évei, a magyarországi fasizmus hónapjai, melyekben a végnapjait élő, régi rendszer természete kulminált, egy közelgő, elkerülhetetlenül társadalomváltás előestje volt egyben.
E gondolatok jegyében ajánlom válogatott kötetemet az olvasók figyelmébe, bízva abban, hogy megértik: olykor semmi sem fontosabb annál, hogy elkomorodjunk, és kellő komolysággal vegyük szemügyre, voltaképpen mi is áll mögöttünk, mi mindenben volt részünk, és merre kell további utunkat irányítanunk." Vissza