Szűz Mária virágoskertje 1933. július

Előszó

Amikor öt évvel ezelőtt megindult a zugligeti Manrézában a férfiak fölvonulása a lelkigyakorlatokhoz, senki sem merte volna gondolni, hogy évenkint átlag 2000 férfi vesz majd részt a szent magányban.
Ez a szám mindenesetre vigasztaló, ha azt nézzük, hogy egy házban, aránylag kevés férőhellyel annyian juthatnak a lelkigyakorlatok éltető erejéhez.
De ne bízzuk el magunkat, habár valami sikert értünk is el! Nézzük csak a még hátralevő milliókat, akik a lelki tápláléknak a legcsekélyebbjét is visszautasítják maguktól és szinte lelki éhenhalásra kárhoztatják magukat.
Éppen a férfiak között vannak igen sokan olyanok, akik annyira önteltek, és annyira okosaknak, művelteknek, a lelkiekben jártasaknak tartják magukat, hogy azt hiszik, ők nem szorulnak manrézai szellemi táplálékra, sőt egyebekre sem és azért minden vallásos olvasmánytól, szentbeszédek hallgatásától, vallásos konferenciáktól távol tartják magukat. "Ignoti nulla cupido", mondja a latin közmondás, vagyis, amit az ember nem ismer, azt nem is kívánja. Igen sok férfi talán sohasem tudta, vagy ha igen, akkor elfelejtette, szent hitünknek tanításait; most belemerülve a hétköznapi foglalkozásokba, a kenyérkereset mindennapi gondjába, nem gondol többé az örökkévalóra.
Itt a szünidő. A legtöbb ember számára a nyár valóban kis pihenést, a szorosabb munkától egy időre szabadulást jelent. Pihentetni kell az idegeket. A testnek szüksége van üdülésre, de el ne felejtsük mellette a lelket. A lélek még jobban rászorul az erősebb táplálkozásra és ezt az örök igazságokból meríti.
Testvérek, férfiak, menjünk Manrézába! Béke, nyugalom, lelki erősség vár reánk a szent falak között. A Szív ujság és a napilapok folyton hirdetik a lelkigyakorlatok sorrendjét. Használjuk ki az alkalmat! Vissza