Szuvarin hercegnő

Előszó

Részlet a könyvből:

A szálló kis szobájába tompán és szaggatottan hallatszott fel az ötórai tea tánczenéje. A dallam elveszett a magasba kanyargó lépcsőkön, a hosszú folyosókon s a negyedik emeletre már csak a szökellő ütemek értek fel. Irina az asztal mellett ült, fejét bal tenyerére támasztotta s mereven nézte a szinnyomatos teritő mintáit. Irina Pavlovna Szuvarin hercegnő mozdulatlanul, gondolataiba merülten ült a szállói szobában.
Az ablakból tűzfalakra és egy régi templom patinás, zöld tornyára nyilt kilátás.
Esteledett. Árny borult a szobára.
Szentpétervártól Rajajokki-ig, a finn határállomásig mindössze félórát megy a vonat. Ez a félóra azonban olyan hosszú volt, akár egy emberélet.
Irina emlékezett rá, hogy az egész uton a bátor Jelena Petrovna kezét fogta, Jelena Petrovnáét, aki a szökést kitervelte s előkészitette. Bjaloostrovnál volt a határvizsgálat. Csak nagyon fiatal, teljesen ép s a végső kétségbeeséstől felajzott idegek bírhatták ki ezt a vizsgálatot. Azután Finnországba döcögött át a vonat. Szabadok voltak!
Most lehunyt szemmel hallgatta a jazz-zenét, amely csillapítóan hatott még mindig remegő idegeire. Mihelyt eltűnt azonban szeme elől a hamburgi szálló szűkösen berendezett szobája s tarka asztalteritője. szentpétervári emlékek keltek életre a fiatal leányban, fojtogató, szivbénitóan szörnyű emlékek... Vissza