A nagy mesterség II.

Előszó

Mire van szüksége hazánknak? Mikor száz év előtt a híres Napoleon nagyjában már helyrehozta azt, mit a nagy forradalom Franciaországban lerombolt, egy nap valaki azt kérdezte a császártól: ((Felség! Mire volna még szüksége Franciaországnak?)) «Anyákra van szükség» - felelte Napoleon - «kik új, derék nemzedéket nevelnek». Napoleon sasszeme a dolgok mélyére látott és mivel mélyen látott, sok dologban megelőzte korát. Akkor is fején találta a szeget, mikor azt mondta, hogy Franciaország újjászületésére anyákra, derék nevelőkre van szüksége. Mire van ezidőszerint hazánknak szüksége? Száz és egy dologra; de mindenek előtt derék anyákra, derék papokra, tanítókra, tanárokra, egy szóval derék nevelőkre van szüksége. Az ember sorsa gyökeresen csak úgy változik meg, ha maga az ember jobbá, nemesebbé lesz. Magyar hazánk sok ajja-baja csak akkor szűnik meg, ha e haza lakói újjászületnek, jobb, nemesebb keresztényekké lesznek. Mikor szentséges Atyánk, X. Pius a pápai trónra lépett, egy nagy szót kiáltott a világba: programmom - mondotta: instaurare omnia in Ghristo - «mindent megújítani Krisztusban». A krisztusi nevelés a világ s a magyar haza nagy gyógyító szere. E nélkül minden egyéb szer csak amolyan kuruzslás, mely legfeljebb látszatos gyógyulást hoz. Mióta a világ áll, soha annyi iskola nem volt, annyit nem tanítottak, mint épen napjainkban. Az emberek sokat tudnak s még mindig többet akarnak tudni. Vissza