Szürkület

Előszó

Ráhu démon története, aki az égitestek fogyatkozását idézi elő azáltal, hogy fölfalja a napot és a Holdat, talán minden más hindu legendánál általánosabban ismeretes. Mikor az istenek kiköpülték a nektárt, a tengerhabnak ezt a fölséges vaját, láttára Ráhu szájában összefutott a nyál s "isten képét öltve magára" észrevétlenül a mennybeliek közé vegyült, hogy maga is részesüljön a nektárban. De a Nap és a Hold, az Éjnek s Nappalnak éber őrszemei észrevették őt és elárulták Wishnunak, aki diszkoszával sujtotta a démont és elválasztotta fejét a testétől. De már akkor a nektár útban volt lefelé Ráhu torkában. Igy aztán a test meghalt, de a fej halhatatlan lőn: és azóta ez a rendkívüli lény: "merő fej és semmi test" - ez a kifejezés közmondássá vált a filozófusok közt - bosszúját azáltal tölti ki a Napon és a Holdon, e nagy besugókon, hogy rettenetes állkapcsai közé ragadja őket és nem bocsátja el, míg bele nem fárad a szorításba, vagy míg valahogyan rá nem vehetik arra. Innen ered India némely részében a falusi nép fájdalmas kiáltása fogyatkozások alkalmával: Csor do! Csor do! és ugyancsak innen ered könyvünk címének eredeti és szószerinti jelentése: Holdsarló a Démon fogai közt; köznapi nyelven: Holdfogyatkozás. De, legyen bár az egész csak legenda, mégis van valami a régi mythologikus felfogásban, mely ilykép írja le a fogyatkozások mibenlétét, bizony sokkal kifejezőbben és jobban, mint a mi száraz tudományos prózánk. Vissza