A rengeteg zarándokai

Fülszöveg

Már életében legenda volt - talán maga teremtette -, mindamellett eleven mítosza a vadon és lakói legelső hitű védelmezőinek. Wa-Sha-Quan-Asin, azaz Grey Owl - Szürke Bagoly -, polgári nevén George S. Belaney kanadai író (1888-1938) apacs indián anya gyermekének vallotta magát, s élete folyását is ekként irányította: a századelő éveit prémvadászként töltötte Kanada erdőségeiben, ahol indián lányt vett feleségül, s midőn az elhagyta, átkelt a tengeren, Angliában próbált új életet kezdeni - az első világháborúban angol katonai szolgálatot teljesített -, ám az északi vadonság hívó szava erősebbnek bizonyult. Visszatért Kanada északi tájaira, s miután sorsát egy ajba indián nőhöz kötötte, a Quebec folyó partján hódtenyésztésbe fogott.
Grey Owl igazán itt lett Szürke Bagollyá, elfeledkezvén a világról és polgári nevéről, mint ahogyan a világ is azóta kizárólag írói nevén és az első nagy, karizmatikus természetvédőként emlékezik rá, aki további életét egyetlen célnak szentelte: az állatvédelem népszerűsítésének, az indiánok, fehér vadászok és főként kedves hódjai élete megörökítésének. A harmincas évében megjelent nagy sikerű regényeit számos nyelvre lefordították - közülük a legnépszerűbb A rengeteg zarándokai, amelyet Baktay Ervin immár klasszikusnak számító fordításában vehet hosszú évtizedek után ismét kezébe a hazai Olvasó. Főszereplői a hódok - ezek a kivételesen értelmes, izgalmasan érdekes, különös életet folytató állatok, amelyek hajdanán a magyarországi vizeket szegélyező galériaerdők rejtekeit is benépesítették, hogy azután lassacskán eltűnjenek a terjeszkedő civilizáció útjából. Szürke Bagoly főművének ama tény ad aktualitást, hogy a hazai természetvédelem éppen napjainkban próbálkozik az egykor őshonos hódok visszahonosításával: a leendő állomány ez esetben legelső mohikánjait a közelmúltban bocsátotta szabadon a gemenci tájvédelmi körzet rengetegében Fülöp herceg, a Természetvédelmi Világalap (WWF) elnöke. A zarándoklat ismét megkezdődött... Vissza