Szüret

Fülszöveg

Mindenki másnak szánt, anyám magányos, független, szabad nőnek, apám boldog családanyának, a professzoraim tudósnak, baráti köröm színésznek, felejthetetlen nevelőm, Szondy tanár úr volt az egyetlen, aki azt mondta: író lesz, és legyen is. Ami meglepő, kiki óhaja teljesült az életben, boldog házasságban éltem, egyenrangú társkapcsolatban egy másik íróval, sok alkalmam volt szereplésre, gyerekkoromtól tapasztalt tudományos érdeklődésem megkívánta az egyetemi tanulmányaim alatt elsajátított elemző gondolkozás alkalmazását, csak úgy, ahogy az író ősöktől örökölt képzelő- és ábrázolóképességem létrehozta szépirodalmi műveimet. Úgy érzem, rendkívül izgalmas században lehettem tanú. Az volt a foglalkozásom, ami a szenvedélyem, az volt a szenvedélyem, amivel kenyeret kerestem, hittel élő barátaim voltak, akikhez testvérként ragaszkodtam és akikre mindig lehetett számítanom. Nehéz életem volt, az idegen azt hihette: látványos. Nem tudom, mi a szabad idő, nem tudom, mi a magány, pedig mindenkimet elvesztettem, nem tudom, milyen a merengés vagy tanácstalanság. Az Abigél iskolájában nőttem fel, nálunk nem volt divat az érzékenykedés. Remélem, úgy megyek el majd a földről, hogy hagytam hátra valamit.
Az ÖRÖKSÉGÜNK könyvsorozat élő irodalmunk legjavát a szerzők kézjegyével hitelesítve őrzi meg az időnek. Idősebb íróink, összeálló gazdag életművükből személyesen válogatják ki legkedvesebb, általunk legtöbbre értékelt, legsikerültebbnek tartott s - mintegy szellemi hagyatékként - az utókornak leginkább ajánlott írásaikat. Vissza