Fülszöveg
Gábor Áron emigrációs korszakunk kétségtelenül egyik legjelentősebb újságírója, írója, az ausztráliai Sydneyben, a következőket írja „Magyarok Ázsia peremén" című tanulmányában Dr. Rácz Vilmos könyvéről, illetve személyéről, aki elevenen, frissen tárul elénk a kezedben tartott mű lapjairól: „Járjuk a világot, nézegetünk, írunk és időnkint összefutunk valamelyik magyar fővárosban, valamelyik kontinensen ... Itt van Rácz Vili bácsi. Tényleg bácsi, a nyolcadik X végét járja. Mégsem bácsi! A sydney-i bácskai bálon legényesen táncoltatta a zimberizombori szépasszonyokat. És ír! Az életét, a fiatalságát, a kort, ahol a Rácz Vilmos párbaj kódex nem is volt olyan fölösleges kellék! Sok mindent helyreigazított, ami verekedés és kibékülés nélkül helyreigazíthatatlan... Lovagiasság és kibékülés nélkül mostanában ezer párbajnál kegyetlenebbül gyilkoljuk egymást..."
Nem kell megijedni! Nem párbajról szól e könyv, hanem a pár bajról, amit az élettől kap az ember. Nem is pár baj, hanem sok baj!...
Tovább
Fülszöveg
Gábor Áron emigrációs korszakunk kétségtelenül egyik legjelentősebb újságírója, írója, az ausztráliai Sydneyben, a következőket írja „Magyarok Ázsia peremén" című tanulmányában Dr. Rácz Vilmos könyvéről, illetve személyéről, aki elevenen, frissen tárul elénk a kezedben tartott mű lapjairól: „Járjuk a világot, nézegetünk, írunk és időnkint összefutunk valamelyik magyar fővárosban, valamelyik kontinensen ... Itt van Rácz Vili bácsi. Tényleg bácsi, a nyolcadik X végét járja. Mégsem bácsi! A sydney-i bácskai bálon legényesen táncoltatta a zimberizombori szépasszonyokat. És ír! Az életét, a fiatalságát, a kort, ahol a Rácz Vilmos párbaj kódex nem is volt olyan fölösleges kellék! Sok mindent helyreigazított, ami verekedés és kibékülés nélkül helyreigazíthatatlan... Lovagiasság és kibékülés nélkül mostanában ezer párbajnál kegyetlenebbül gyilkoljuk egymást..."
Nem kell megijedni! Nem párbajról szól e könyv, hanem a pár bajról, amit az élettől kap az ember. Nem is pár baj, hanem sok baj! Ezekről a sokszor sírnivalóan szép napokról, vagy a mosolyognivalón csúnya életről írtam meg azt, amit még senki nem írt meg soha. Szerintem nem lehet az ember író, anélkül, hogy ne másolná az életet-jegyzi meg a Szerző, majd hozzáteszi: "Életem egész kort hidalt át. A századforduló nagy művészei, írói személyes ismerőseim, barátaim voltak..."
"Szerintem a ma hatvannál több éves ember, aki nem személyek, hanem földrészek párbaját, és annak következményeit szenvedi át, egyszerűen nem tudja megérteni, miért rohant éles karddal vagy élesre töltött pisztollyal egymásnak két uriember, ha egyikük azt mondta a másiknak: 'maga kegydíjas ökör!' A mai ember bíróhoz szalad elégtételért, de előre tudja, hogy legfeljebb fizetnie kell, s azt hiszi, a becsületén esett csorba ezzel megszűnt létezni. Én ezt közönséges gyávaságnak tartom. Igazi férfiak ily sértéseket nyílt kiállással intéztek el. Ott helytállni kellett de nem néhány százast kinyálazni a bukszából. A századfordulón aránylag kevés volt a párbaj, mert a pengék és pisztolyok veszélyessége tudatában kevesebb értés akadt, - és Dr. Rácz Vilmos párbajkódexének előírásait nem lehetett megkerülni. A fiatalság megmosolyogja a régi urak szokásait. De nincs mit mosolyognia azon, hogy a nemzetek párbajait ártatlan emberek milliói fizetik meg kihunyt életükkel! E párbajok gyilkos gépekkel, száz vagy ezer kilométer távolságból zajlanak le. Mennyivel tisztességesebb ez, mint hat-nyolc lépésről leszámolni egymással?" - írja egy hajdani haditengerész tiszt, ma szintén 80 éves úr, aki beleszeretett Dr. Rácz könyvébe, és megveti ezt a mai bérgyilkosokkal teli életet...
Vissza