Előszó
A Kisstadion kapujától az NHL kapuiáig
Bevezető
Ennyi év távlatából már meguallhatom: nekem az a produkció nem tetszett! Miért kell egy ötéves kisfiúnak olyanokat bebifláznia, hogy aszongya:...
Tovább
Előszó
A Kisstadion kapujától az NHL kapuiáig
Bevezető
Ennyi év távlatából már meguallhatom: nekem az a produkció nem tetszett! Miért kell egy ötéves kisfiúnak olyanokat bebifláznia, hogy aszongya: „Pogánynak tartanak, mert szembeszállók a hódítókkal "
A gyerek, a kisebbik, viszont tüneményes kis pasas volt. A komoly, nyurga és magát értetődően kissé szégyenlős bátyjával szemben, tűzpirosra gyúlt arccal fújta a szöveget és elmondhatatlanul élvezte a szereplést. Igaz, hogy mihelyt a másik szólalt meg, őmáris „privatizált", kivigyorgott a közönségre, leste a hatást és egyáltalán nem foglalkoztatta az általa megszemélyesített Koppány sanyarú jövője.
Később, a színfalak mögött, amikor át kellett venni a nem túlságosan magas nyereményt - ha jól emlékszem, olyan háromszáz kemény forintot boldogan lobogtatta a bankjegyeket és mutogatta a még sorra nem került felnőtt szerepűknek.
Annak a nem éppen világraszóló műsorsorozatnak, az Önjelöltnek, egyik legkedvesebb emléke maradt. Amit az is igazol, hogy amikor megkaptam a lehetőséget, hogy a „ Volt egyszer " sorozat elindulhasson és gondolni kezdtem, kiknek is kéne újra a nyomába szegődni, hogy a régi felvételeket kiegészítsük, eszembe jutott az a kis szöszi tűzgolyó. Csak a nevét nem tudtam. Mindegy, gondoltam, csak megtaláljuk az Önjelölt archív tekercsei közt.
A véletlen megelőzött. Szokásos napi sportújság olvasása közben esett a szemem egy nagyobb interjúra, amiben
Vissza