A kis repcsi meséi

Előszó

Részlet a könyvből:
"A kis repülő a gyerekszoba plafonján függött. Kék volt a szárnya, piros a törzse, a légcsavarja pedig sárga. Nappal csak úgy függött, békésen függeszkedett, el is álmosodott, kicsit talán unatkozott is, főleg amikor a gyerekek nem voltak otthon. Ám ahogy eljött a délután, a kora este, és meggyújtották a villanyt, érezte, hogy kimegy az a kis álom a szeméből, hisz ő világított, az ő fényénél játszottak a gyerekek a szőnyegen, rajzoltak az asztalon, hancúroztak az ágyon. Később pedig az ő fényénél bújtak pizsamába és készülődtek lefekvéshez. Örült a kis repesi, ilyenkor örült, hogy világíthat és hallgatta, hogy beszélgetnek, sutyorognak, motyorognak elalvás előtt a gyerekek.
Ám mi lehet kint a sötétben, az ablakon túl? - gondolta gyakran az ilyen estéken. És egyszer, amikor a gyerekszoba elcsendesedett, András és Marci paplannal betakarva békésen szuszogott már, a repesi icergett-ficergett, mocorgott, mígnem sikerült kioldania magát, és sutty! - kirepült az ablakon. Repült, repült, lavírozott, a ház mögötti rét fölött, a fák fölé szállt, egész magasra, és mert ügyes kis repülő volt, messze is bírta vinni a szárnya. Ahogy repült, egyszercsak óriási virágok, óriási fűszálak közé került. - Mintha már láttam volna ilyet - morfondírozott igen, a szobában a polcon volt egy hasonló virág - csak kicsiben, ez meg itt óriási. Odaérintette a szárnyát egy óriási tulipán leveléhez, puha volt, mint amikor szombatonként portörlővel végigtörölték. - Mi ez? - nézett körül. - Bársony, itt minden bársonyból van - fordította felé az arcát egy margaréta. - Nézd, azt a házat pedig plüssből és nemezből építették - mutatott egy szintén óriási ház felé -, puha annak még az ajtaja is." Vissza