Szűnjél kétes morál! (dedikált példány)

Előszó

Senki se gondolja, hogy ha bárki is jó 200 oldalon (3 kis kötetben) ostorozza a múlt és jelen kétes moráljelenségeit, akkor azok azonnal a nullára fognak csökkenni. Ah! Az ember se nem ennyire szófogadó, se nem ennyire erkölcsös; - szóval ember. És ne is legyünk egyformák, de azért gyarlóságainkat szégyelljük csak azonosan egyformán!
Nem hálás dolog, ha valakinek szívügye a tiszta lebonyolítás, az érdem szerinti megmérettetés, hisz ugye (pl. a sportban) egy századmásodpercnyi előnynek is lehet bűnös oka: pl. doppingszer használata. Tudják, hogy tilos, mégis ismételten és tisztességtelenül vétenek vele a másik versenyzőtárs ellen.
Persze, valaki eredményeinek „agyonhallgatása" sem különbözik az előző esettől, sőt soha sem derül ki, hogy ki hallgat „eredményesebben". Ez a „vonzó" e gyakorlatban! Viszont e kétes morál - apránként - alattomosan számolja fel a tartás gerincét!
Száz szónak is egy a vége: ne hallgass, ha szót ejthetsz az igazért! Vagy nem mered talán bevallani, hogy nálad nem burjánzanak a szakmai ötletek?! Köztudomású, hogy a tehetséges muzsikus növendéket nem lehet elrontani. Akkor Te miként építed hivatásod területét? Mit adsz Te hozzá a magadéból?! Erről pedig kénytelen vagy hallgatni. De látod, én nem „hallgatlak agyon!" Én beszélek rólad, - én beszélnék veled, - én a szemedbe merek nézni, - én mindig őszinte leszek hozzád, mert nincs mit hazudnom. Ugye érted az érem másik oldalát is? Ha igen, akkor már ez Előszó sem volt hiába.
De tényleg fel akarod fogni, hogy lehetnek „nyerő vesztesek" is?!
- Mert a Trilógiává összeállt 3 kötetem is ezt példázza. - Budapest, 1994. január 2.
A szerző
„RÓNI AMÍG TUDUNK, EL NEM MÚLIK SZAVUNK."
(Székely mondás) Vissza